Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Son min, tak vare på ordi mine, og gøym mine bodord hjå deg!
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Tak vare på bodordi mine, so skal du liva, og på læra mi som din augnestein!
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bitt deim på fingrarne dine, skriv deim på hjartetavla!
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Seg til visdomen: «Du er mi syster», og kalla vitet din ven,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
so dei kann deg vara frå annanmanns kona, frå ei framand kvinna med sleipe ord.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
For gjenom vindauga mitt, gjenom rimarne glytte eg ut.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Då såg eg millom dei fåkunnige, eg gådde ein uviting millom dei unge,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
som smaug um hyrna på gata, tok vegen til hennar hus,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
i skumings-stundi, mot kvelden, i kolmyrke svarte natti.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Då kom kvinna imot han i skjøkjebunad og innful i hjarta -
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
bråkande er ho og vill, heime hev ho’kje ro.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Snart på gata, snart på torgi, med kvart hyrna stend ho på lur -
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Ho tok fat på han og kysste han, og med ubljug uppsyn sagde ho til han:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
«Eg hev på meg eit gilde-offer, og eg held min lovnad i dag.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Difor gjekk eg ut imot deg, vilde leita deg upp, og eg fann deg.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Mi seng hev eg reidt med tæpe, med egyptiske roselakan.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Eg hev skvett utyver mi lega myrra, aloe og kanel.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Kom til ein kjærleiks rus alt til morgons, lat oss hyggja oss saman i elskhug!
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
For mannen er ikkje heime, han er på ferd langt burte,
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
pengepungen tok han med seg, ved fullmånetid kjem han heim.»
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Ho fekk lokka han med all si sterke fyreteljing, forførde han med sine sleipe lippor.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Han fylgjer henne straks, som ein ukse gjeng til slagt, som i fotjarn til tukt for dåren,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
til dess pili kløyver hans livr, som fuglen skundar til snara og veit ikkje at det gjeld livet.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Og no, søner, høyr på meg, og lyd på det munnen min talar!
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Ei vende du hjarta til hennar vegar, vimra ikkje på hennar stigar!
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
For mange med ulivssår hev ho felt, og stort er talet på deim ho hev drepe.
