Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Fili mi, custodi sermones meos, et præcepta mea reconde tibi.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Fili, serva mandata mea, et vives: et legem meam quasi pupillam oculi tui:
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Dic sapientiæ, soror mea es: et prudentiam voca amicam tuam,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena, quæ verba sua dulcia facit.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
De fenestra enim domus meæ per cancellos prospexi,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
et video parvulos: considero vecordem iuvenem,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
qui transit per plateam iuxta angulum, et prope viam domus illius, graditur
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris, et caligine.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, præparata ad capiendas animas: garrula, et vaga,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
nunc foris, nunc in plateis, nunc iuxta angulos insidians.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Apprehensumque deosculatur iuvenem, et procaci vultu blanditur, dicens:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Victimas pro salute vovi, hodie reddidi vota mea.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Intexui funibus lectulum meum, stravi tapetibus pictis ex Ægypto.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Aspersi cubile meum myrrha, et aloe, et cinnamomo.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus, donec illucescat dies.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Non est enim vir in domo sua, abiit via longissima.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Sacculum pecuniæ secum tulit: in die plenæ lunæ reversurus est in domum suam.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
donec transfigat sagitta iecur eius: velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animæ illius agitur.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Nunc ergo fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Ne abstrahatur in viis illius mens tua: neque decipiaris semitis eius.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Multos enim vulneratos deiecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.
