Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
