Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Ɗana, ka kiyaye kalmomina ka kuma ajiye umarnaina a cikinka.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Ka kiyaye umarnaina za ka kuwa rayu; ka tsare koyarwata kamar ƙwayar idonka.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Ka daure su a yatsotsinka; ka rubuta su a allon zuciyarka.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Ka faɗa wa hikima, “Ke’yar’uwata ce,” ka kuma kira fahimi danginka;
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
za su kiyaye ka daga mazinaciya, daga mace marar aminci da kalmominta masu ɗaukan hankali.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
A tagar gidana na leƙa ta labule mai rammuka.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Sai na gani a cikin marasa azanci, na lura a cikin samari, wani matashi wanda ba shi da hankali.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Yana gangarawa a titi kusa da kusurwarta, yana tafiya a gefen wajen gidanta
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
da magariba, yayinda rana tana fāɗuwa, yayinda duhun dare yana farawa.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Sai ga mace ta fito don ta sadu da shi, saye da riga kamar karuwa shirye kuma don ta yaudare shi.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
(Ba ta jin tsoro, ko kuma kunya, ƙafafunta ba sa zama a gida;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
wani lokaci a titi, wani lokaci a dandali, tana yawo a kowace kusurwa.)
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Sai ta kama shi ta rungume shi da duban soyayya a fuskarta ta ce,
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
“Ina da hadaya ta salama a gida; yau zan cika alkawarina.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Saboda haka na fito don in sadu da kai; na neme ka na kuma same ka!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Na lulluɓe gadona da lili masu launi dabam-dabam daga Masar.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Na yayyafa turare a gadona da mur, aloyes da kuma kirfa.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Zo, mu sha zurfin ƙauna har safe; bari mu ji wa ranmu daɗi da ƙauna!
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Mijina ba ya gida; ya yi tafiya mai nisa.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Ya ɗauki jakarsa cike da kuɗi ba zai kuwa dawo gida ba sai tsakiyar wata.”
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Da kalmomin rarrashi ta sa ya kauce; ta ɗauki hankalinsa da sulɓin maganarta.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Nan take, ya bi ta kamar saniyar da za a kai mayanka, kamar wawa zuwa wurin da za a ba shi horo
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
sai da kibiya ta soki hantarsa, kamar tsuntsun da ya ruga cikin tarko, ba tare da sani zai zama sanadin ransa ba.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Yanzu fa,’ya’yana, ku saurare ni; ku kasa kunne ga abin da nake faɗa.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Kada ku bar zuciyarku ta juya zuwa hanyoyinta ko ku kauce zuwa hanyoyinta.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Ta zama sanadin fāɗuwar yawanci; kisan da ta yi ba ta ƙidayuwa.
