< Példabeszédek 7 >

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Mein Sohn, behalte meine Reden! Bei dir verwahr, was ich dich heiße!
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Bewahr dir meine Vorschriften, so wirst du leben, und meine Weisung wie den Augapfel!
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind sie an deine Finger! Auf deines Herzens Tafel schreibe sie!
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Zur Weisheit sprich: "Du bist mir Schwester", nenn Einsicht deine Freundin,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
auf daß sie dich vor einem andere Weib bewahre, vor einer Fremden, die einschmeichelnd redet!
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Durchs Fenster meines Hauses, durchs Gitter schaute ich hinaus.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Da sah ich einen Jüngling bei den noch Unerfahrenen, bemerkte bei den jungen Leuten einen Unvorsichtigen,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
der auf der Gasse nahe einer Ecke ging und in der Richtung meines Hauses schritt
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
in Dämmerung, am Abende des Tags, in stiller Nachtzeit, in der Dunkelheit.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Da tritt auf einmal ihm das Weib entgegen im Dirnenanzug mit geschnürter Brust.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Unruhig trieb sie sich herum; zu Hause hatten ihre Füße keine Ruhe.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Ein Schritt jetzt auf die Straße und auf den Markt ein Schritt; sie lauerte an jeder Ecke.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Jetzt hascht sie ihn, küßt ihn; mit frecher Miene redet sie ihn an:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
"Schlachtopfer darzubringen, lag mir ob; ich habe heute mein Gelübde nun entrichtet.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Deswegen bin ich ausgegangen, um dich zu suchen. Ich habe dich gefunden.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Mit Decken habe ich bedeckt mein Lager, mit buntem Linnen aus Ägypten.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Mit Myrrhen habe ich besprengt mein Lager, mit Aloë und Zimtgewürz.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
So komm! Wir wollen bis zum Morgen an der Liebe uns berauschen, in Liebe uns genießen.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Der Mann ist nicht daheim; er zog auf Reisen in die Ferne.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Er nahm den Beutel samt dem Gelde mit sich; am Vollmondstag erst kehrt er wieder heim."
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
So bringt sie ihn herum durch ihr verführerisches Reden und reißt ihn fort durch ihre glatten Lippen.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Er folgt ihr nach, der Harmlose, gleich einem Stier, den man zur Schlachtbank führt, gleich einem Hund zum Stricke,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
gleich einem Hirsch dahin, wo ihm ein Pfeil die Leber spaltet, gleich einem Vogel, der zur Schlinge eilt, und merkt es nicht, daß es sein Leben gilt.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Nun, Söhne, horcht auf mich! Auf meines Mundes Reden merket!
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Laß nicht dein Herz zu ihren Wegen biegen! Verirr dich nicht auf ihre Steige!
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Denn viel sind der Erschlagenen, die sie gefällt, und viele sind's, die sie gemordet.
27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. (Sheol h7585)
Die Wege, die zu ihrem Hause führen, sind Wege zu der Unterwelt. Sie führen zu des Todes Kammern. (Sheol h7585)

< Példabeszédek 7 >