Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Poikani, noudata minun sanojani ja kätke mieleesi minun käskyni.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Noudata minun käskyjäni, niin saat elää, säilytä opetukseni kuin silmäteräsi.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Sido ne kiinni sormiisi, kirjoita ne sydämesi tauluun.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Sano viisaudelle: "Sinä olet sisareni", kutsu ymmärrystä sukulaiseksi,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
että varjeltuisit irstaalta naiselta, vieraalta vaimolta, joka sanoillansa liehakoitsee.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Sillä minä katselin taloni ikkunasta ristikon läpi,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
ja minä näin yksinkertaisten joukossa, havaitsin poikain seassa nuorukaisen, joka oli mieltä vailla.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Hän kulki katua erään naisen kulmaukseen ja asteli hänen majaansa päin
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
päivän illaksi hämärtyessä, yön aikana, pimeässä.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Ja katso, nainen tulee häntä vastaan, porton puvussa, kavala sydämeltä.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Hän on levoton ja hillitön, eivät pysy hänen jalkansa kotona;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
milloin hän on kadulla, milloin toreilla, ja väijyy joka kulmassa.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Hän tarttui nuorukaiseen, suuteli häntä ja julkeasti katsoen sanoi hänelle:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
"Minun oli uhrattava yhteysuhri, tänä päivänä olen täyttänyt lupaukseni.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Sentähden läksin ulos sinua vastaan, etsiäkseni sinua, ja olen sinut löytänyt.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Olen leposijalleni peitteitä levittänyt, kirjavaa Egyptin liinavaatetta.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Vuoteeseeni olen pirskoitellut mirhaa, aloeta ja kanelia.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Tule, nauttikaamme lemmestä aamuun asti, riemuitkaamme rakkaudesta.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Sillä mieheni ei ole kotona, hän meni matkalle kauas.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Rahakukkaron hän otti mukaansa ja tulee kotiin vasta täydenkuun päiväksi."
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Hän taivutti hänet paljolla houkuttelullaan, vietteli liukkailla huulillansa:
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
kkiä hän lähti hänen jälkeensä, niinkuin härkä menee teuraaksi, niinkuin hullu jalkaraudoissa kuritettavaksi,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
niinkuin lintu kiiruhtaa paulaan; eikä tiennyt, että oli henkeänsä kaupalla, kunnes nuoli lävisti hänen maksansa.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Sentähden, poikani, kuulkaa minua, kuunnelkaa minun suuni sanoja.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Älköön poiketko sydämesi tuon naisen teille, älä eksy hänen poluillensa.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Sillä paljon on surmattuja, hänen kaatamiaan, lukuisasti niitä, jotka hän on kaikki tappanut.
