Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Poikani! kätke minun sanani, ja pidä tykönäs minun käskyni.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Ota vaari minun käskyistäni, niin sinä elää saat, ja minun laistani, niinkuin silmäs terästä.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Sido ne sormiis, kirjoita ne sydämes tauluun.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Sano viiisaudelle: sinä olet sisareni, ja kutsu toimi ystäväkses,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Että hän sinua varjelis muukalaisesta vaimosta, ja vieraasta, jonka sanat sileät ovat.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Sillä minä kurkistelin huoneeni akkunasta läpi häkin.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Ja näin tyhmän nuorukaisen taitamattomain seassa, ja äkkäsin hänen poikain joukossa;
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Joka käveli kaduilla hänen nurkkainsa taitse, ja asteli sitä tietä, joka meni hänen huoneeseensa.
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Hämärissä, kuin päivä ehtoolla oli, ja jo yö ja pimiä tuli:
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Ja katso, häntä kohtasi vaimo porton vaatteilla, kavala,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Tuima ja hillimätöin, jonka jalat ei pysyneet huoneessansa.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Nyt on hän ulkona, nyt kaduilla, ja väijyy joka nurkassa.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Hän otti hänen kiinni, ja suuta antoi hänen ja sanoi häpeemättä:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Minä olen tehnyt kiitosuhrin, ja olen tätäpänä täyttänyt lupaukseni:
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Sentähden olen minä tullut sinua vastaan, varhain sinua etsimään, ja olen nyt sinut löytänyt.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Minä olen koreasti valmistanut vuoteeni Egyptin kirjavalla vaatteella,
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Ja olen hyvänhajuiseksi tehnyt kammioni mirhamilla, aloella ja kanelilla.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Tule, harjoittakaamme kyllin hekumaa aamuun asti, ja huvitelkaammme meitämme keskenämme rakkaudella.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Sillä mies ei ole kotona: hän on pitkälle matkalle mennyt.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Hän on ottanut rahasäkin myötänsä, ja tulee kotia äsken määrätyllä päivällä.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Ja niin hän houkutteli monelöla sanalla, ja vaati häntä makialla puheella.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Hän meni hänen kanssansa nopiasti, niinkuin teurastettava härkä, ja niinkuin jalkapuuhun, jolla tyhmät rangoitaan.
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Siihenasti kuin hän nuolilla ampuu hänen maksansa lävitse: ja niinkuin lintu itsensä kiiruhtaa paulaan, ja ei tiedä sitä hengellensä vaaralliseksi.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Niin kuulkaat siis minua, minun lapseni, ja ottakaat vaari minun suuni sanoista.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Älköön sydämes poiketko hänen tiellensä: älä salli sinuas vietellä hänen retkillensä.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Sillä hän on monta haavoittanut ja langettanut, ja kaikkinaiset voimalliset ovat häneltä tapetut.
