Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
My son, keep my sayings, and, my commandments, treasure by thee;
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Keep my commandments and live, and mine instruction, as the pupil of thine eye;
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind them upon thy fingers, write them, on the tablet of thy heart;
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Say unto wisdom, My sister, thou! and, an acquaintance, call thou, understanding:
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
That thou mayest be kept, from the woman that is a stranger, from the female unknown, who, with her speeches, doth flatter.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
For, in the window of my house, through my lattice, I looked out;
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
And saw among the simple ones, discerned among the youths, A young man lacking sense;
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Passing through the street, near her corner, and, on the way to her house, he sauntered along;
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
In the twilight, in the evening of the day, in the midst of the night, and the gloom;
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
And lo! a woman, came to meet him, attired as one unchaste, of a wily heart.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Boisterous, is she, and rebellious, In her house, abide not her feet;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Now outside, now in the broadways, and, near every corner, she lieth in wait:
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
So she caught him, and kissed him, and, embolding her face, she said to him:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Peace-offerings, are by me, to-day, have I paid my vows;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
For this cause, came I forth to meet thee, to seek diligently thy face, and I have found thee:
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Coverlets, have I spread on my couch of pleasure, dark-hued stuffs, of the yarn of Egypt;
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
I have sprinkled my bed, with myrrh, aloes, and cinnamon:
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Come! let us take our fill of endearments, until morning, let us delight ourselves with caresses;
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
For the husband is not in his house, he hath gone on a journey afar;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
A bag of silver, hath he taken in his hand, On the day of the full moon, will he enter his house.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
She turneth him aside, with her great persuasiveness, —with the flattery of her lips, she compelleth him:
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Going after her instantly, as an ox, to the slaughter, he entereth, and, as in fetters, unto the correction of a fool.
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Until an arrow cleaveth his liver, as a bird hasteth into a snare, and knoweth not, that, for his life, it is!
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Now, therefore, ye sons, hearken unto me, and attend, to the sayings of my mouth;
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Let not thy heart, turn aside to her ways, Do not go astray, in her paths.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
For, many, wounded, hath she caused to fall, —yea strong men, slain wholly by her:
