Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
My son! Keep my sayings, And lay up my commands with you.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Keep my commands, and live, And my law as the pupil of your eye.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind them on your fingers, Write them on the tablet of your heart.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Say to wisdom, “You [are] my sister.” And cry to understanding, “Relative!”
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
To preserve you from a strange woman, From a stranger who has made her sayings smooth.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
For at a window of my house, I have looked out through my casement,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
And I see among the simple ones, I discern among the sons, A young man lacking understanding,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Passing on in the street, near her corner, And the way [to] her house he steps,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
In the twilight—in the evening of day, In the darkness of night and blackness.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
And behold, a woman to meet him—(A harlot’s dress, and watchful of heart,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
She [is] noisy, and stubborn, her feet do not rest in her house.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Now in an out-place, now in broad places, And she lies in wait near every corner)—
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
And she laid hold on him and kissed him, She has hardened her face and says to him,
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
“Sacrifices of peace-offerings [are] by me, Today I have completed my vows.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Therefore I have come forth to meet you, To earnestly seek your face, and I find you.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
I decked my bed [with] ornamental coverings, Carved works—cotton of Egypt.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
I sprinkled my bed [with] myrrh, aloes, and cinnamon.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Come, we are filled [with] love until the morning, We delight ourselves in loves.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
For the man is not in his house, He has gone on a long journey.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
He has taken a bag of money in his hand, At the day of the new moon he comes to his house.”
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
She turns him aside with the abundance of her speech, She forces him with the flattery of her lips.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
He is going after her straight away, he comes as an ox to the slaughter, And as a chain to the discipline of a fool,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Until an arrow splits his liver, As a bird has hurried to a snare, And has not known that it [is] for its life.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
And now, you sons, listen to me, And give attention to sayings of my mouth.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Do not let your heart turn to her ways, Do not wander in her paths,
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
For many [are] the wounded she caused to fall, And mighty [are] all her slain ones.
