Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
My son, keep my words, And lay up my commandments with thee.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Keep my commandments and live; And my law as the apple of thine eye.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind them upon thy fingers; Write them upon the tablet of thy heart.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Say unto wisdom, Thou art my sister; And call understanding [thy] kinswoman:
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
That they may keep thee from the strange woman, From the foreigner that flattereth with her words.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
For at the window of my house I looked forth through my lattice;
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
And I beheld among the simple ones, I discerned among the youths, A young man void of understanding,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Passing through the street near her corner; And he went the way to her house,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
In the twilight, in the evening of the day, In the middle of the night and in the darkness.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
And, behold, there met him a woman With the attire of a harlot, and wily of heart.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
(She is clamorous and wilful; Her feet abide not in her house:
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Now she is in the streets, now in the broad places, And lieth in wait at every corner.)
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
So she caught him, and kissed him, [And] with an impudent face she said unto him:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Sacrifices of peace-offerings are with me; This day have I paid my vows.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Therefore came I forth to meet thee, Diligently to seek thy face, and I have found thee.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
I have spread my couch with carpets of tapestry, With striped cloths of the yarn of Egypt.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
I have perfumed my bed With myrrh, aloes, and cinnamon.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Come, let us take our fill of love until the morning; Let us solace ourselves with loves.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
For the man is not at home; He is gone a long journey:
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
He hath taken a bag of money with him; He will come home at the full moon.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
With her much fair speech she causeth him to yield; With the flattering of her lips she forceth him along.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
He goeth after her straightway, As an ox goeth to the slaughter, Or as [one in] fetters to the correction of the fool;
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Till an arrow strike through his liver; As a bird hasteth to the snare, And knoweth not that it is for his life.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Now therefore, [my] sons, hearken unto me, And attend to the words of my mouth.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Let not thy heart decline to her ways; Go not astray in her paths.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
For she hath cast down many wounded: Yea, all her slain are a mighty host.
