Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Mijn zoon, neem mijn woorden in acht, En neem mijn wenken ter harte;
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Onderhoud mijn geboden, opdat ge moogt leven, Let op mijn wenken als op de appel van uw oog.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Leg ze als een band om uw vingers, Schrijf ze op de tafel van uw hart
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Zeg tot de wijsheid: "gij zijt mijn zuster", Noem het verstand: "een bekende";
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Opdat ze u behoeden voor een vreemde vrouw, Voor een onbekende met haar gladde taal.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Want kijkend door het venster van mijn woning Door de tralies heen,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Lette ik op het onervaren volk, En zag onder de jongemannen een onverstandigen knaap.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Hij ging langs de straat, dicht bij haar hoek, En sloeg de richting in naar haar huis,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
In de schemering, toen de avond viel En het nachtelijk duister.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Daar komt de vrouw op hem af, Opzichtig gekleed met duidelijke bedoelingen.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Wat ziet ze er losbandig en lichtzinnig uit, In huis kunnen haar voeten het niet houden;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Ze loopt de straat, de pleinen op, En bij elke hoek staat ze op wacht!
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Ze grijpt hem vast, geeft hem een kus, En zegt tot hem met een onbeschaamd gezicht:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Dankoffers had ik te brengen, Vandaag heb ik mijn geloften betaald;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Daarom ging ik naar buiten, u tegemoet, Om u te zoeken, en ik hèb u gevonden.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Dekens heb ik op bed gelegd, Bonte dekens van egyptisch lijnwaad;
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Ik heb mijn bed met myrrhe besprenkeld, Met aloë en kaneel.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Kom, laat ons dronken worden van minne, En tot de morgen zwelgen in liefde.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Mijn man is niet thuis, Hij is op een verre reis;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Een buidel geld heeft hij bij zich gestoken, Dus komt hij met volle maan pas terug.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Door haar radde taal verleidde ze hem, Met haar gladde tong troonde ze hem mee.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Daar loopt de sukkel met haar mee, Als een stier, die naar de slachtbank gaat; Als een hert, dat huppelt naar het net,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Totdat een pijl hem het hart doorboort; Als een vogel, die scheert naar de strik, En niet vermoedt, dat het om zijn leven gaat.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Welnu dan, kinderen, luistert naar mij, Schenkt uw aandacht aan mijn woorden.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Laat u niet op haar wegen verleiden, Dwaalt niet op haar paden rond.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Want talrijke slachtoffers heeft ze gemaakt, Velen heeft ze om hals gebracht;
