Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Min Søn, vogt dig mine Ord, mine bud må du gemme hos dig;
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
vogt mine bud, så skal du leve, som din Øjesten vogte du, hvad jeg har lært dig;
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
bind dem om dine Fingre, skriv dem på dit Hjertes Tavle,
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
sig til Visdommen: "Du er min Søster!" og kald Forstanden Veninde,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
at den må vogte dig for Andenmands Hustru, en fremmed Kvinde med sleske Ord.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Thi fra mit Vindue skued jeg ud, jeg kigged igennem mit Gitter;
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
og blandt de tankeløse så jeg en Yngling, en uden Vid blev jeg var blandt de unge;
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
han gik på Gaden tæt ved et Hjørne, skred frem på Vej til hendes Hus
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
i Skumringen henimod Aften, da Nat og Mørke brød frem.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Og se, da møder Kvinden ham i Skøgedragt, underfundig i Hjertet;
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
løssluppen, ustyrlig er hun, hjemme fandt hendes Fødder ej Ro;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
snart på Gader, snart på Torve, ved hvert et Hjørne lurer hun; -
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
hun griber i ham og kysser ham og siger med frække Miner;
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
"Jeg er et Takoffer skyldig og indfrier mit Løfte i Dag,
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
gik derfor ud for at møde dig, søge dig, og nu har jeg fundet dig!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Jeg har redt mit Leje med Tæpper, med broget ægyptisk Lærred
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
jeg har stænket min Seng med Myrra, med Aloe og med Kanelbark;
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
kom, lad os svælge til Daggry i Vellyst, beruse os i Elskovs Lyst!
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Thi Manden er ikke hjemme, - på Langfærd er han draget;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Pengepungen tog han med, ved Fuldmåne kommer han hjem!"
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Hun lokked ham med mange fagre Ord, forførte ham med sleske Læber;
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
tankeløst følger han hende som en Tyr, der føres til Slagtning, som en Hjort, der løber i Nettet,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
til en Pil gennemborer dens Lever, som en Fugl, der falder i Snaren, uden at vide, det gælder dens Liv.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Hør mig da nu, min Søn, og lyt til min Munds Ord!
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Ej bøje du Hjertet til hendes Veje, far ikke vild på hendes Stier;
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
thi mange ligger slagne, hvem hun har fældet, og stor er Hoben, som hun slog ihjel.
