< Példabeszédek 7 >
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Min Søn! bevar mine Ord, og gem mine Bud hos dig.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Hold mine Bud, saa skal du leve, og min Lov som din Øjesten.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind dem om dine Fingre, skriv dem paa dit Hjertes Tavle!
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Sig til Visdommen: Du er min Søster, og Forstanden kalde du din Kynding;
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
for at den maa bevare dig fra en fremmed Kvinde, fra en ubekendt, som gør sine Ord glatte.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Thi jeg saa ud af mit Hus's Vindu, igennem mit Gitter;
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
og jeg saa iblandt de uerfarne, jeg blev var iblandt Sønnerne et ungt Menneske, som fattedes Forstand,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
og han gik forbi paa Gaden ved hendes Hjørne og skred frem ad Vejen til hendes Hus,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
i Tusmørket om Aftenen efter Dagen, midt i Natten og Mørket.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Og se, en Kvinde mødte ham i Horesmykke og underfundig i Hjertet,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
støjende og ustyrlig, hendes Fødder kunne ikke blive i hendes Hus.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Stundom er hun ude, stundom paa Gaderne og lurer ved alle Hjørner.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Og hun tog fat paa ham og kyssede ham, hun gjorde sit Ansigt frækt og sagde til ham:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Der paalaa mig Takoffer, i Dag har jeg betalt mine Løfter;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
derfor er jeg gaaet ud at møde dig, at søge dit Ansigt, og jeg har fundet dig.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Jeg har redet mit Leje med Tæpper, med stribet Tøj af Garn fra Ægypten;
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
jeg har overstænket min Seng med Myrra. Aloe og Kanel;
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
kom, lader os beruse os i Kærlighed indtil Morgenen, lader os forlyste os i Elskov;
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
thi Manden er ikke hjemme, han er faren lang Vej bort;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
han tog Pengeknuden med sig, han kommer hjem til Fuldmaanedagen.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Hun bøjede ham med sin megen Overtalelse, tilskyndte ham med sine smigrende Læber.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Hvo der hastelig gaar efter hende, kommer som Oksen til Slagterbænken og som i Fodlænken, der er til Daarens Tugtelse,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
indtil en Pil sønderskærer hans Lever; ligesom Fuglen skynder sig til Snaren og ved ikke, at det gælder dens Liv.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Saa hører mig nu, I Børn! og agter paa min Munds Ord!
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Lad dit Hjerte ikke vige af til hendes Veje, lad dig ikke forvildes paa hendes Stier;
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
thi mange ere de gennemborede, som hun har fældet, og mangfoldige alle de, hun har ihjelslaget.
27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. (Sheol )
Hendes Hus ere Veje til Dødsriget; de gaa ned til Dødens Kamre. (Sheol )