Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Synu můj, ostříhej řečí mých, a přikázaní má schovej u sebe.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Ostříhej přikázaní mých, a živ budeš, a naučení mého jako zřítelnice očí svých.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Přivaž je na prsty své, napiš je na tabuli srdce svého.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Rci moudrosti: Sestra má jsi ty, a rozumnost přítelkyní jmenuj,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Aby tě ostříhala od ženy cizí, od postranní, jenž řečmi svými lahodí.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Nebo z okna domu svého okénkem vyhlédaje,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Viděl jsem mezi hloupými, spatřil jsem mezi mládeží mládence bláznivého.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Kterýž šel po ulici vedlé úhlu jejího, a cestou k domu jejímu kráčel,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
V soumrak, u večer dne, ve tmách nočních a v mrákotě.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
A aj, žena potkala ho v ozdobě nevěstčí a chytrého srdce,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Štěbetná a opovážlivá, v domě jejím nezůstávají nohy její,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Jednak vně, jednak na ulici u každého úhlu úklady činící.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
I chopila jej, a políbila ho, a opovrhši stud, řekla jemu:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Oběti pokojné jsou u mne, dnes splnila jsem slib svůj.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Protož vyšla jsem vstříc tobě, abych pilně hledala tváři tvé, i nalezla jsem tě.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Koberci jsem obestřela lůže své, s řezbami a prostěradly Egyptskými,
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Vykadila jsem pokojík svůj mirrou a aloe a skořicí.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Poď, opojujme se milostí až do jitra, obveselíme se v milosti.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Nebo není muže doma, odšel na cestu dalekou.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Pytlík peněz vzal s sebou, v jistý den vrátí se do domu svého.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
I naklonila ho mnohými řečmi svými, a lahodností rtů svých přinutila jej.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Šel za ní hned, jako vůl k zabití chodívá, a jako blázen v pouta, jimiž by trestán byl.
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Dokudž nepronikla střela jater jeho, pospíchal jako pták k osídlu, nevěda, že ono bezživotí jeho jest.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Protož nyní, synové, slyšte mne, a pozorujte řečí úst mých.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Neuchyluj se k cestám jejím srdce tvé, aniž se toulej po stezkách jejích.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Nebo mnohé zranivši, porazila, a silní všickni zmordováni jsou od ní.
