Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Ka ca ka olthui he ngaithuen lamtah ka olpaek he na taengah khoem ne.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Ka olpaek he ngaithuen lamtah hing puei. Ka olkhueng he na mikhmuh ah thenhnaih la om saeh.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Te te na kutdawn dongah hlaengtang lamtah na lungbuei cabael dongah daek lah.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Cueihnah te, “Ka ngannu nang tah,” ti nah lamtah yakmingnah te pacaboeina la khue.
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Rhalawt nu taeng lamkah khaw, kholong nu kah hoem ol lamkah khaw namah aka ngaithuen ham ni.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Ka im bangbuet kah thohhuel long ka dan.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Te vaengah hlangyoe rhoek te ka hmuh tih cadong ca rhoek khuiah a lungbuei aka talh khaw ka yakming.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Huta imdak kah bangkil te a paan tih huta im kah longpuei la luei.
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Hlaemhmah ah, khothun kholaeh ah, khoyin yinthuem neh khohmuep ah khaw, cet.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Anih aka doe ham huta ngawn tah pumyoi hnisui neh a lungbuei a uep coeng ke.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Tekah huta tah hue a sak tih a im ah khaw a thinthah. A khopha khaw duem pawh.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Tahae nawn ah imkawt ah, tahae ah toltung neh bangkil takuem ah rhongngol coeng.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Tekah cadong te a sol tih a mok, a maelhmai khaw a cadong ham a tanglue pah tih cadong te,
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Kamah taengkah rhoepnah hmueih neh tihnin ah tah ka olcaeng te ka thuung coeng.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Te dongah nang doe ham neh na mikhmuh ah toem hamla ka mop tih nang kam hmuh tangloeng.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Ka soengca te Egypt hnitang, cenlang, hniphaih neh ka phaih coeng.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Ka thingkong dongah murrah, thingul, thingsa ka khueh thil coeng.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Halo lah a hlo neh mincang duela hmilhmal sih lamtah, pumnai neh yoka sih.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Tongpa loh a im ah om pawt tih khohla ah yiin la cet coeng.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
A kut dongah tangka cun a khuen tih hlalum hnin ah ni a im la ha pawk eh?,” a ti.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Anih te a rhingtuknah cungkuem neh a yoek tih a hmuilai kah hamsum neh a heh.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Te dongah huta hnukah maeh la aka poeh vaito bangla, aka ang thuituennah dongkah khocin rhui bangla cet.
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Vaa loh pael khuila a kun paitok bangla a thin te thaltang loh a khoh pah duela a hinglu te ming pawh.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Te dongah ca rhoek loh kai ol he hnatun uh lamtah ka ka dongkah olthui he hnatung uh laeh.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Anih kah longpuei la mael boeh, na lungbuei te anih kah a hawn la khohmang sak boeh.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Anih loh hmalaem la muep a cungku sak tih aka tlung rhoek khaw boeih a ngawn coeng.
