Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Oğlum, sözlərimə bağlı qal, Əmrlərimi özündə saxla.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Əmrlərimə bağlı qalsan, yaşayacaqsan, Təlimimi göz bəbəyin kimi qoru.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Onları üzük kimi barmağına keçir, Ürəyinin lövhəsinə köçür.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Hikmətə de: «Bacımsan», İdraka söylə: «Yaxın dostumsan».
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Onlar səni əxlaqsız qadından, Şirindilli yad arvaddan qoruyar.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Evimin pəncərəsinin şəbəkəsindən Mən bayıra baxırdım.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Bir dəstə cahil gənc arasında Qanmaz bir cavanı gördüm.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Bu qadının evinin tininə yaxın küçədən keçirdi, Onun evi olan yolla gedirdi.
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Alaqaranlıqda, gün batanda, Gecə düşəndə, hava qaralanda.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Fahişə libaslı, qəlbi fitnə dolu bu qadın Dərhal onu qarşıladı.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
O hay-küyçüdür, o bihəyadır, Öz evində oturmayandır.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Gah küçəyə, gah meydanlara çıxar, Hər tin başı bir pusqu qurar.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
O, oğlanı tutub öpdü, Həyasızcasına belə dedi:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
«Ünsiyyət qurbanı kəsməyə borclu idim, Əhdimə bu gün əməl etmişəm.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Ona görə səni görmək üçün qarşına çıxdım, Səni çox axtardım, axır ki tapdım.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Yatağıma Misir kətanından toxunan Əlvan üz çəkmişəm.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Yorğan-döşəyimə Mirra, əzvay, darçın səpmişəm.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Gəl sübhə qədər doyunca sevişək, Eşqdən məst olaq.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Ərim evdə yoxdur, Uzaq bir səfərə gedib.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Pul kisəsini götürüb, Evə ay bədirlənəndə qayıdacaq».
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Fəndlər işlədib onu tovladı, Şirin dilə tutub yoldan çıxartdı.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Kəsilməyə aparılan bir öküz kimi, Kəməndə salınan bir maral kimi Bu oğlan o qadının ardınca düşdü.
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Axırda ciyərinə bir ox saplanacaq. Uçub tez tora düşən quş kimi Bu oğlan da canının alınacağını bilmirdi.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
İndi, ey övladlar, mənə qulaq asın, Dilimdən çıxan sözlərə laqeyd olmayın.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Qoyma qəlbin o qadının yollarına meyl etsin, Onun yoluna dönmə.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Çünki o qadın nə qədər insanı qurban edib, Nə qədər adamı öldürüb.
