Példabeszédek 6
1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
Min son, varder du lofvetsman för din nästa, så hafver du häktat dina hand intill en främmanda;
2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
Du äst invefvad med dins muns tal, och gripen uti dins muns ord.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
Så gör dock, min son, alltså, och undsätt dig; ty du äst kommen dinom nästa i händer; löp, skynda dig, och drif din nästa.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
Låt icke din ögon sofva, eller din ögnahvarf sömnig vara.
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
Uthjelp dig, såsom en rå utu handene, och såsom en fogel utu foglafängarens hand.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
Gack bort till myrona, du later; se uppå hennes seder, och lär.
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
Ändock hon ingen Första eller höfvitsman, eller herra hafver,
8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
Tillreder hon dock likväl sitt bröd om sommaren, och samkar sin mat i andene.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
Huru länge ligger du, later? När vill du uppstå af dinom sömn?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
Ja, sof ännu litet, tag der ännu en sömn före; lägg ännu litet händerna tillhopa, att du må sofva;
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
Så skall fattigdomen med hast komma öfver dig, såsom en vandrare, och armod såsom en väpnad man.
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
En bedrägelig menniska, en skadelig man går med vrångom mun;
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
Vinkar med ögonen, tecknar med foten, viser med fingren;
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
Tänker alltid något ondt och argt i sitt hjerta, och kommer trätor åstad.
15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
Derföre skall honom hans ofärd hasteliga komma; och skall med snarhet sönderbråkad varda, så att der ingen hjelp vara skall.
16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
Si, sex stycke hatar Herren, och vid det sjunde hafver han en styggelse:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
Högfärdig ögon, falsk tungo, händer som utgjuta oskyldigt blod;
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
Hjerta som med arga list umgår, fötter som snare äro till att göra skada;
19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
Ett falskt vittne som icke skämmes att tala lögn, och den der träto emellan bröder åstadkommer.
20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
Min son, bevara dins faders bud, och låt icke fara dine moders lag.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
Bind dem tillhopa på ditt hjerta dageliga, och häng dem på din hals;
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
När du går, att de leda dig; när du ligger, att de bevara dig; när du uppvaknar, att de äro ditt tal.
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
Ty budet är en lykta, och lagen är ett ljus; och tuktans straff är lifsens väg;
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
På det du må bevarad blifva för en ond qvinno; för enes främmandes släta tungo.
25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
Låt hennes dägelighet icke göra dig lusta i ditt hjerta, och förtag dig icke på hennes ögnahvarf.
26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
Ty en sköka tager enom sitt bröd ifrå; men en gift qvinna fångar ädla lifvet.
27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
Kan ock någor behålla eld i barmen, så att hans kläder icke brinna?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
Huru skulle någor gå på glöd, så att hans fötter icke brände varda?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
Alltså går det honom, som till sins nästas hustru går; der blifver ingen ostraffad, den vid henne kommer.
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
Det är enom tjuf icke så stor skam, om han stjäl till att mätta sina själ, då honom hungrar;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
Och om han gripen varder, gifver han det sjufaldt igen, och lägger dertill alla ägodelarna i sitt hus.
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
Men den som med ene qvinno hor bedrifver, han är en dåre, och förer sitt lif uti förderf.
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
Dertill skall plåga och skam komma uppå honom, och hans skam skall intet utskrapad varda.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
Ty mansens harm hafver nit, och skonar intet på hämndenes tid;
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
Och ser icke till någon person, den försona måtte; och tager intet vid, om du än mycket skänka ville.
