< Példabeszédek 6 >

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
Hijo, si salieres por fiador por tu amigo, si tocaste tu mano al extraño,
2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
Enlazado eres con las palabras de tu boca; y preso con las razones de tu boca.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
Haz esto ahora, hijo mío, y líbrate; porque has caído en la mano de tu prójimo: Vé, humíllate, y esfuerza tu prójimo.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
No des sueño a tus ojos, ni a tus párpados adormecimiento.
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
Escápate como el corzo de la mano del cazador; y como el ave de la mano del parancero.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
Vé a la hormiga, o! perezoso, mira sus caminos, y sé sabio:
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
La cual no tiene capitán, ni gobernador, ni señor,
8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
Y con todo eso apareja en el verano su comida: en el tiempo de la siega allega su mantenimiento.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
Perezoso; ¿hasta cuándo has de dormir? ¿Cuándo te levantarás de tu sueño?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
Tomando un poco de sueño, cabeceando otro poco, poniendo mano sobre mano otro poco para volver a dormir:
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
Vendrá como caminante tu necesidad, y tu pobreza como hombre de escudo.
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
El hombre perverso es varón inicuo: camina en perversidad de boca,
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
Guiña con sus ojos, habla con sus pies: enseña con sus dedos;
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
Perversidades están en su corazón: en todo tiempo anda pensando mal: enciende rencillas;
15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
Por tanto su calamidad vendrá de repente: súbitamente será quebrantado, y no habrá quien le sane.
16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
Seis cosas aborrece Jehová, y aun siete abomina su alma:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
Los ojos altivos, la lengua mentirosa, las manos derramadoras de la sangre inocente,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
El corazón que piensa pensamientos inicuos, los pies presurosos para correr al mal,
19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
El testigo mentiroso que habla mentiras; y el que enciende rencillas entre los hermanos.
20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
Guarda, hijo mío, el mandamiento de tu padre; y no dejes la ley de tu madre:
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
Atala siempre en tu corazón: enlázala a tu cuello.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Cuando anduvieres, te guie: cuando durmieres, te guarde: cuando despertares, hable contigo:
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
Porque el mandamiento candela es, y la ley luz; y camino de vida las reprensiones de la enseñanza;
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
Para que te guarden de la mala mujer; de la blandura de la lengua de la extraña.
25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
No codicies su hermosura en tu corazón: ni te prenda con sus ojos.
26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
Porque a causa de la mujer ramera viene el hombre a un bocado de pan; y la mujer caza la preciosa alma del varón.
27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
¿Tomará el hombre fuego en su seno, y que sus vestidos no se quemen?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
¿Andará el hombre sobre las brasas, y que sus pies no se abrasen?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
Así el que entrare a la mujer de su prójimo: no será sin culpa todo hombre que la tocare.
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
No tienen en poco al ladrón, cuando hurtare para henchir su alma, teniendo hambre:
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
Mas tomado, paga las setenas: o da toda la sustancia de su casa.
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
Mas el que comete adulterio con la mujer, es falto de entendimiento: corrompe su alma el que tal hace.
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
Plaga y vergüenza hallará; y su afrenta nunca será raída.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
Porque el zelo sañudo del varón no perdonará en el día de la venganza.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
No tendrá respeto a ninguna redención: ni querrá perdonar aunque le multipliques el cohecho.

< Példabeszédek 6 >