Példabeszédek 6
1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
Сине мој, кад се подјемчиш за пријатеља свог, и даш руку своју туђинцу,
2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
Везао си се речима уста својих, ухватио си се речима уста својих.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
Зато учини тако, сине мој, и опрости се, јер си допао у руке ближњему свом; иди, припадни, и навали на ближњег свог.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
Не дај сна очима својим, ни веђама својим дрема.
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
Отми се као срна из руке ловцу, и као птица из руке птичару.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
Иди к мраву, лењивче, гледај путеве његове, и омудрај.
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
Нема вођу ни управитеља ни господара;
8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
И опет приправља лети себи храну, збира уз жетву пићу своју.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
Докле ћеш, лењивче, лежати? Кад ћеш устати од сна свог?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
Док мало проспаваш, док мало продремљеш, док мало склопиш руке да прилегнеш,
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
У том ће доћи сиромаштво твоје као путник и оскудица твоја као оружан човек.
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
Човек неваљао и нитков ходи са злим устима;
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
Намигује очима, говори ногама, показује прстима;
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
Свака му је опачина у срцу, кује зло свагда, замеће свађу.
15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
Зато ће уједанпут доћи погибао његова, часом ће се сатрти и неће бити лека.
16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
На ово шесторо мрзи Господ, и седмо је гад души његовој:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
Очи поносите, језик лажљив и руке које проливају крв праву,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
Срце које кује зле мисли, ноге које брзо трче на зло,
19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
Лажан сведок који говори лаж, и ко замеће свађу међу браћом.
20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
Чувај, сине мој, заповест оца свог, и не остављај науке матере своје.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
Привежи их себи на срце засвагда, и свежи их себи око грла.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Куда год пођеш, водиће те; кад заспиш, чуваће те; кад се пробудиш, разговараће те;
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
Јер је заповест жижак, и наука је видело, и пут је животни карање које поучава;
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
Да те чувају од зле жене, од језика којим ласка жена туђа.
25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
Не зажели у срцу свом лепоту њену, и немој да те ухвати веђама својим.
26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
Јер са жене курве спада човек на комад хлеба, и жена пуста лови драгоцену душу.
27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
Хоће ли ко узети огња у недра, а хаљине да му се не упале?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
Хоће ли ко ходити по живом угљевљу, а ногу да не ожеже?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
Тако бива ономе који иде к жени ближњег свог; неће бити без кривице ко је се год дотакне.
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
Не срамоте лупежа који украде да насити душу своју, будући гладан;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
Него кад га ухвате плати самоседмо, да све имање дома свог.
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
Али ко учини прељубу са женом, безуман је, душу своју губи ко тако чини;
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
Муке и руга допада, и срамота се његова не може избрисати.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
Јер је љубавна сумња жестока у мужа и не штеди на дан освете;
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
Не мари ни за какав откуп, и не прима ако ћеш и много дарова давати.
