Példabeszédek 6

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,

2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:

3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;

4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;

5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.

6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:

7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,

8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.

9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?

10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:

11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.

12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,

13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;

14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.

15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.

16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:

17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;

18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;

19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.

20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;

21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.

22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.

23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.

24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.

25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.

26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!

Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.

27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,

28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?

29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.

30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;

31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.

32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.

33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.

34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,

35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.