Példabeszédek 6
1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
Synu můj, slíbil-lis za přítele svého, podal-lis cizímu ruky své,
2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
Zapleten jsi slovy úst svých, jat jsi řečmi úst svých.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
Učiniž tedy toto, synu můj, a vyprosť se, poněvadžs se dostal v ruku přítele svého. Jdi, pokoř se, a probuď přítele svého.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
Nedej usnouti očím svým, a zdřímati víčkám svým.
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
Vydři se jako srna z ruky, a jako pták z ruky čižebníka.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
Jdi k mravenci, lenochu, shlédni cesty jeho, a nabuď moudrosti.
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
Kterýž nemaje vůdce, ani správce, ani pána,
8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
Připravuje v létě pokrm svůj, shromažďuje ve žni potravu svou.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
Dokudž lenochu ležeti budeš? Skoro-liž vstaneš ze sna svého?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
Člověk nešlechetný, muž nepravý chodí v převrácenosti úst.
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
Mhourá očima svýma, mluví nohama svýma, ukazuje prsty svými.
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
Převrácenost všeliká jest v srdci jeho, smýšlí zlé všelikého času, sváry rozsívá.
15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
A protož v náhle přijde bída jeho, rychle setřín bude, a nebudeť uléčení.
16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
Těchto šesti věcí nenávidí Hospodin, a sedmá ohavností jest duši jeho:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
Očí vysokých, jazyka lživého, a rukou vylévajících krev nevinnou,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
Srdce, kteréž ukládá myšlení nepravá, noh kvapných běžeti ke zlému,
19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
Svědka lživého, mluvícího lež, a toho, jenž rozsívá různice mezi bratřími.
20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
Ostříhejž, synu můj, přikázaní otce svého, a neopouštěj naučení matky své.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
Přivazuj je k srdci svému ustavičně, a k hrdlu svému je připínej.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Kamžkoli půjdeš, ono tě zprovodí, když spáti budeš, bude tě ostříhati, a když procítíš, bude s tebou rozmlouvati,
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
(Nebo přikázaní jest svíce, a naučení světlo, a cesta života jsou domlouvání vyučující),
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
Aby tě ostříhalo od ženy zlé, od úlisnosti jazyka ženy cizí.
25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
Nežádejž krásy její v srdci svém, a nechať tě nejímá víčky svými.
26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
Nebo příčinou ženy cizoložné zchudl bys až do kusu chleba, anobrž žena cizoložná drahou duši ulovuje.
27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
Může-liž kdo skrýti oheň v klíně svém, aby roucho jeho se nepropálilo?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
Může-liž kdo choditi po uhlí řeřavém, aby nohy jeho se neopálily?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
Tak kdož vchází k ženě bližního svého, nebudeť bez viny, kdož by se jí koli dotkl.
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
Neuvozují potupy na zloděje, jestliže by ukradl, aby nasytil život svůj, když lační,
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
Ač postižen jsa, navracuje to sedmernásobně, vším statkem domu svého nahražuje:
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
Ale cizoložící s ženou blázen jest; kdož hubí duši svou, tenť to činí;
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
Trápení a lehkosti dochází, a útržka jeho nebývá shlazena.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
Nebo zůřivý jest hněv muže, a neodpouštíť v den pomsty.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
Neohlídá se na žádnou záplatu, aniž přijímá, by i množství darů dával.
