Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
I oghlum, danaliqimgha köngül qoyghin, Idraklik sözlirimge qulaq salghin.
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Shundaq qilghiningda ishqa sezgürlük bilen qaraydighan bolisen, Lewliring pem-parasettin ayrilmaydu.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Chünki buzuq xotunning aghzidin hesel tamidu, Lewliri zeytun yéghidin siliqtur;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Lékin uning aqiwiti kekridek achchiq, Ikki bisliq qilichtek ötkür.
Uning qedemliri ölüm girdawigha élip baridu, Tutqan yoli görge bashlaydu. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Hayatliq yolini qilche bilgüm yoq dep, Basqan qedemliri turaqsiz bolidu, Nege baridighanliqini héch bilmeydu.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Shunga, i oghullirim, sözlirimni köngül qoyup anglanglar, Méning dégenlirimdin chiqmanglar.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Undaq xotundin yiraq qach! Ishiki aldighimu yéqin yolima!
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Bolmisa, izzet-abruyungni bashqilargha tutquzup qoyisen, [Yashliq] yilliringni rehimsizlerning qoligha tapshurisen!
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Yat ademler bayliqliring bilen özini tolduridu, Japaliq ejirliringning méwisi yaqa yurtluqning öyige ötüp kétidu;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Ejilingde nale-peryad kötürginingde, Ezayi-bedining yem bolghanda,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Shu chaghda sen: — «Ah, nesihetlerdin némanche nepretlen’gendimen! Könglümde tenbihlerni némanche kemsitkendimen!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Némishqa ustazlirimning sözini anglimighandimen? Manga terbiye bergenlerge qulaq salmighandimen?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Jemiyettimu, jamaet aldidimu herxil nomusqa qalghandek boldum!» — dep qalisen.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Özüngning kölchikingdiki suni ichkin, Öz buliqingdin éqiwatqan sudin huzurlan.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Bulaqliring urghup her yerge tarqilip ketse [bolamdu]? Ériqliringdiki sular kochilarda éqip yürse bolamdu?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Bular sangila xas bolsun, Yat kishilerge tegmisun!
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Buliqing bext-beriketlik bolghay! Yashliqingda alghan xotunung bilen huzurlan.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
U chishi kéyiktek chirayliq! Jerendek söyümlük! Uning baghridin hemishe qanaette bolghaysen, Uning qaynaq muhebbitidin daim xushalliqqa patqaysen.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
I oghlum, némishqa yat ayalgha sheyda bolisen? Némishqa yat xotunning qoynigha özüngni atisen?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Chünki insanning hemme qilghanliri Perwerdigarning köz aldida ashkaridur, U uning hemme mangghan yollirini tarazigha sélip turidu.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Yaman ademning öz qebihlikliri özini tuzaqqa chüshüridu, U öz gunahi bilen sirtmaqqa élinidu.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
U yolyoruqtin mehrum bolghanliqidin jénidin ayrilidu, Chékidin ashqan hamaqetliki tüpeylidin yoldin ézip kétidu.
