Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
ʻE hoku foha, tokanga ki heʻeku poto, pea ke fakaongo ho telinga ki heʻeku ʻilo:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Koeʻuhi ke ke tokangaʻi ʻae fakapotopoto, pea ke maʻu pe ʻi ho loungutu ʻae ʻilo.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
He ʻoku toʻi ʻae loungutu ʻoe fefine muli ʻo hangē ko e ngeʻesi ʻoe honi, pea ʻoku molemole lahi hake ʻi he lolo ʻa hono ngutu:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Ka ʻoku tatau mo e kona ʻīʻī ʻa hono ikuʻanga, ʻo māsila ʻo hangē ha heletā fakatoumata.
ʻOku ʻalu hifo hono vaʻe ki he mate, ʻoku fakatau atu ʻa ʻene ngaahi laka ki heli. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Pea telia naʻa ke fakakaukau ki he hala ʻoe moʻui, ʻoku fakafihi ʻe ia hono ngaahi ʻaluʻanga, ke ʻoua naʻa ke ʻiloʻi ia.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Ko ia ʻae fānau, ke mou fanongo kiate au, pea ʻoua naʻa mou hē mei he ngaahi lea ʻa hoku ngutu.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Ke fakamamaʻo ʻaupito ho hala meiate ia, pea ʻoua naʻa ke ofi ki he matapā ʻo hono fale:
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Telia naʻa ke foaki ho ongolelei ki ha kakai kehe, pea moho ngaahi taʻu ki he kakai loto fakafasifasi:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Telia naʻa pito ʻae kau muli ʻi ho mālohi; pea ʻe ʻi he fale ʻoe muli hoʻo ngaahi ngāue;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Pea ke tangi mamahi ʻamui, ʻoka kai ʻo ʻosi ho kakano mo ho sino,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
ʻo ke pehē ai, “ʻOiauē, naʻe lahi ʻeku fehiʻa ki he akonaki, pea naʻe manukiʻi ʻe hoku loto ʻae valoki;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Pea naʻe ʻikai teu talangofua ki he leʻo ʻo hoku kau akonaki, pe fakatokangaʻi hoku telinga kiate kinautolu naʻa nau ako kiate au!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Naʻaku meimei kau ʻi he kovi kotoa pē, ʻi he lotolotonga ʻoe haʻohaʻonga mo e fakatahaʻanga.”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Inu ʻae vai mei ho lepa pe ʻoʻou, mo e vaitafe mei he vai keli pe ʻoʻou.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Ke tafe atu ho ngaahi mangamangaʻi vai, mo e vaitafe ʻoe ngaahi vai ki he ngaahi hala.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Ke tuku ia ko hoʻo meʻa ʻaʻau pe, pea ʻoua naʻa kau ai mo koe ha muli.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Ke monūʻia ho matavai: pea ke fiefia koe ʻi ho uaifi [ʻaia naʻa ke maʻu ]ʻi hoʻo kei talavou.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Ke tatau pe ia mo e hainite ʻofa mo e kāseli fakaʻofoʻofa; pea ke fiemālie maʻuaipē koe ʻi hono fatafata; pea ke fakafiefiaʻi koe ʻi he ʻaho kotoa pē ʻi heʻene ʻofa.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
ʻE hoku foha, ko e hā ka ke ka hē ai ʻi he fefine muli, pea fāʻufua ki he fatafata ʻoe muli?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
He ʻoku tokaimaʻananga ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻae ngaahi hala ʻoe tangata, pea ʻoku vakai ʻe ia ʻa hono ngaahi ʻaluʻanga.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
ʻE moʻua ʻae angahala ʻi heʻene ngaahi hia ʻaʻana, pea ʻe haʻisia ʻaki ia ʻae afo ʻo ʻene angahala.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
ʻE mate taʻeakonekina ia; pea ʻe hē ia ko e meʻa ʻi he lahi ʻo ʻene vale.
