Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Min son, akta på min vishet, böj ditt öra till mitt förstånd,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
så att du bevarar eftertänksamhet och låter dina läppar taga kunskap i akt.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Se, av honung drypa en trolös kvinnas läppar, och halare än olja är hennes mun.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Men på sistone bliver hon bitter såsom malört och skarp såsom ett tveeggat svärd.
Hennes fötter styra nedåt mot döden till dödsriket draga hennes steg. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Livets väg vill hon ej akta på; hennes stigar äro villostigar, fastän hon ej vet det.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Så hören mig nu, I barn, och viken icke ifrån min muns tal.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Låt din väg vara fjärran ifrån henne, och nalkas icke dörren till hennes hus.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Må du ej åt andra få offra din ära, ej dina år åt en som hämnas grymt;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
må icke främmande få mätta sig av ditt gods och dina mödors frukt komma i en annans hus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
så att du själv på sistone måste sucka, när ditt hull och ditt kött är förtärt.
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
och säga: »Huru kunde jag så hata tuktan, huru kunde mitt hjärta så förakta tillrättavisning!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Varför lyssnade jag icke till mina lärares röst, och böjde icke mitt öra till dem som ville undervisa mig?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Föga fattas nu att jag har drabbats av allt vad ont är, mitt i församling och menighet.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drick vatten ur din egen brunn det vatten som rinner ur din egen källa.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Icke vill du att dina flöden skola strömma ut på gatan, dina vattenbäckar på torgen?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Nej, dig allena må de tillhöra, och ingen främmande jämte dig.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Din brunn må vara välsignad, och av din ungdoms hustru må du hämta din glädje;
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
hon, den älskliga hinden, den täcka gasellen, hennes barm förnöje dig alltid, i hennes kärlek finne du ständig din lust.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Min son, icke skall du hava din lust i en främmande kvinna? Icke skall du sluta din nästas hustru i din famn?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Se, för HERRENS ögon ligga var människas vägar blottade, och på alla hennes stigar giver han akt.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Den ogudaktige fångas av sina egna missgärningar och fastnar i sin egen synds snaror.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Han måste dö, därför att han icke lät tukta sig; ja, genom sin stora dårskap kommer han på fall.
