Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Min son, gif akt uppå mina vishet, böj din öron till mina läro;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Att du må behålla god råd, och din mun veta beskedlighet.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Ty ene skökos läppar äro en hannogskaka, och hennes hals är halare än olja;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Men framdeles bäsk som malört, och skarp såsom ett tveeggadt svärd.
Hennes fötter löpa neder till döden; hennes råd gånger få helvetet. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Hon går icke rätt fram på lifsens väg; ostadig äro hennes steg, så att hon icke vet hvart hon går.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Så hörer mig nu, min barn, och viker icke ifrå mins muns tal.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Låt dina vägar vara fjerran ifrå henne, och nalkas intet intill hennes husdörr;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Att du icke skall gifva dina äro dem främmandom, och din år dem grymma;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Att främmande icke skola mätta sig af dine förmågo, och ditt arbete icke vara uti ens annars hus;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Och du måtte framdeles sucka, när du ditt lif och gods förtärt hafver;
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Och säga: Ack! huru hafver jag hatat tuktan, och mitt hjerta straff försmått;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Och hafver icke lydt mina lärares röst, och icke böjt min öron till dem som mig lärde?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Jag är fulltnär i all olycko kommen, att jag den meniga hopen och sällskapet följt hafver.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drick vatten utaf dina gropar, och hvad af dinom brunn utflyter.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Låt dina källor utflyta, och vattubäckerna uppå gatorna;
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Men haf du dem allena, och ingen främmande med dig.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Din brunn vare välsignad, och gläd dig af dins ungdoms hustru.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Hon är ljuflig såsom en hind, och täck såsom en rå; låt hennes kärlek alltid mätta dig, och förlusta dig alltid uti hennes kärlek.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Min son, hvi vill du förlusta dig med en främmande, och famntager ens annars?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Ty hvars och ens mans vägar äro för Herranom, och han mäter alla deras gångar.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Dens ogudaktigas misshandel skall gripa honom, och med sina synders snaro skall han hållen varda.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Han skall dö, derföre att han icke vill låta lära sig, och för sin stora dårskaps skull vill fara.
