Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
HIJO mío, está atento á mi sabiduría, y á mi inteligencia inclina tu oído;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Para que guardes consejo, y tus labios conserven la ciencia.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Porque los labios de la extraña destilan miel, y su paladar es más blando que el aceite:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mas su fin es amargo como el ajenjo, agudo como cuchillo de dos filos.
Sus pies descienden á la muerte; sus pasos sustentan el sepulcro: (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Sus caminos son instables; no [los] conocerás, si no considerares el camino de vida.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Ahora pues, hijos, oidme, y no os apartéis de las razones de mi boca.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Aleja de ella tu camino, y no te acerques á la puerta de su casa;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Porque no des á los extraños tu honor, y tus años á cruel;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Porque no se harten los extraños de tu fuerza, y tus trabajos [estén] en casa del extraño;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Y gimas en tus postrimerías, cuando se consumiere tu carne y tu cuerpo,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Y digas: ¡Cómo aborrecí el consejo, y mi corazón menospreció la reprensión;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Y no oí la voz de los que me adoctrinaban, y á los que me enseñaban no incliné mi oído!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Casi en todo mal he estado, en medio de la sociedad y de la congregación.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bebe el agua de tu cisterna, y los raudales de tu pozo.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Derrámense por de fuera tus fuentes, en las plazas los ríos de aguas.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Sean para ti solo, y no para los extraños contigo.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Sea bendito tu manantial; y alégrate con la mujer de tu mocedad.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
[Como] cierva amada y graciosa corza, sus pechos te satisfagan en todo tiempo; y en su amor recréate siempre.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
¿Y por qué, hijo mío, andarás ciego con la ajena, y abrazarás el seno de la extraña?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Pues que los caminos del hombre están ante los ojos de Jehová, y él considera todas sus veredas.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Prenderán al impío sus propias iniquidades, y detenido será con las cuerdas de su pecado.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
El morirá por falta de corrección; y errará por la grandeza de su locura.
