Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Hijo mío está atento a mi sabiduría, y a mi inteligencia inclina tu oído:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Para que guardes mis consejos; y tus labios conserven la ciencia.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Porque los labios de la mujer extraña destilan panal de miel; y su paladar es más suave que el aceite:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mas su fin es amargo como el ajenjo; agudo como espada de dos filos.
Sus pies descienden a la muerte: sus pasos sustentan el sepulcro. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Si no pesares el camino de vida, sus caminos son instables: no los conocerás.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Ahora pues, hijos, oídme, y no os apartéis de las razones de mi boca.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Aleja de ella tu camino; y no te acerques a la puerta de su casa.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Porque no des a los extraños tu honor; y tus años a cruel.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Porque no se harten los extraños de tu fuerza; y tus trabajos estén en casa del extraño:
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Y gimas en tus postrimerías, cuando se consumiere tu carne y tu cuerpo,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Y digas: ¿Cómo aborrecí el castigo; y mi corazón menospreció la reprensión,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Y no oí la voz de los que me castigaban; y a los que me enseñaban no incliné mi oído?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Poco se faltó para que no cayese en todo mal, en medio de la compañía y de la congregación.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bebe el agua de tu cisterna, y las corrientes de tu pozo.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Derrámense por de fuera tus fuentes: en las plazas los ríos de tus aguas.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Sean para ti solo, y no para los extraños contigo.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Será bendito tu manadero; y alégrate de la mujer de tu mocedad.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Cierva amada, y graciosa cabra; sus pechos te hartarán en todo tiempo; y de su amor andarás ciego de continuo.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
¿Y por qué andarás ciego, hijo mío, con la ajena, y abrazarás el seno de la extraña?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Pues que los caminos del hombre están delante de los ojos de Jehová, y él pesa todas sus veredas.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Sus iniquidades prenderán al impío; y con las cuerdas de su pecado será detenido.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Él morirá sin castigo; y por la multitud de su locura errará.
