Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Hijo mío, presta atención a mi sabiduría. Poner el oído en mi entendimiento,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
que pueda mantener la discreción, para que tus labios conserven el conocimiento.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Porque los labios de una adúltera gotean miel. Su boca es más suave que el aceite,
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
pero al final es tan amarga como el ajenjo, y tan afilado como una espada de dos filos.
Sus pies bajan a la muerte. Sus pasos conducen directamente al Seol. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
No piensa en el camino de la vida. Sus caminos están torcidos, y ella no lo sabe.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Ahora, pues, hijos míos, escuchadme. No te apartes de las palabras de mi boca.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Quita tu camino lejos de ella. No te acerques a la puerta de su casa,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
para que no des tu honor a otros, y tus años a la cruel;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
para que los extraños no se den un festín con tu riqueza, y tus labores enriquecen la casa de otro.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Gemirás al final de tu vida, cuando tu carne y tu cuerpo se consuman,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
y decir: “Cómo he odiado la instrucción, y mi corazón despreció la reprensión.
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
No he obedecido la voz de mis maestros, ni he prestado oídos a los que me han instruido.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
He llegado al borde de la ruina total, entre la asamblea reunida”.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bebe agua de tu propia cisterna, agua corriente de su propio pozo.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Si tus manantiales se desbordan en las calles, ¿corrientes de agua en las plazas públicas?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Que sean sólo para ti, no para los extraños con usted.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Que se bendiga tu primavera. Alégrate con la esposa de tu juventud.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Una cierva cariñosa y un ciervo elegante — deja que sus pechos te satisfagan en todo momento. Déjate cautivar siempre por su amor.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
¿Por qué, hijo mío, has de ser cautivado por una adúltera? ¿Por qué abrazar el seno de otro?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Porque los caminos del hombre están ante los ojos de Yahvé. Examina todos sus caminos.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Las malas acciones de los malvados lo atrapan. Las cuerdas de su pecado lo sujetan firmemente.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Morirá por falta de instrucción. En la grandeza de su locura, se extraviará.
