< Példabeszédek 5 >
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mwanakomana wangu, nyatsoteerera kuuchenjeri hwangu, teereresa kumashoko angu oungwaru,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
kuti ugare wakachengeta kungwara uye kuti miromo yako ichengetedze zivo.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Nokuti miromo yomukadzi chifeve inodonha uchi, nomutauriro wake unotedza kupfuura mafuta;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
asi pakupedzisira anovava senduru, anopinza somunondo unocheka namativi ose.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
Tsoka dzake dzinoenda kurufu; nhambwe dzake dzinonanga kuguva. (Sheol )
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Haafungi pamusoro penzira youpenyu; nzira dzake dzakaminama, asi iye haazvizivi.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Saka zvino, vanakomana vangu, nditeererei; musatsauka pane zvandinotaura.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Fambai nenzira iri kure naye, musasvika pedyo nomusuo wemba yake,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
kuti murege kupa vamwe zvakanaka zvesimba renyu, uye namakore enyu kuno uyo ane utsinye,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
kuti vatorwa varege kudya upfumi hwenyu, uye kushanda kwenyu nesimba kurege kupfumisa imba yomumwe munhu.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Pakupedzisira kwoupenyu hwako uchagomera, kana nyama nomuviri wako zvaparadzwa.
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Uchazoti, “Mavengero andaiita kurayirwa! Mashorero aiita mwoyo wangu kudzorwa!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Ndakanga ndisingateereri vadzidzisi vangu, kana kunzwa varairidzi vangu.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Ndasvika pakuparara chaiko pakati peungano yose.”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Inwa mvura pachirongo chako chaicho, mvura inoerera patsime rako chairo.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Ko, zvitubu zvako zvinofanira kuerera mumigwagwa here; nzizi dzako dzemvura pazvivara?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Ngadzive dzako woga, hadzitombofaniri kugoveranwa navatorwa.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Tsime rako ngariropafadzwe, uye ufadzwe nomudzimai woujaya hwako.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Sehadzi yengururu inofadza, nehadzi yenondo yakanaka, mazamu ake ngaakufadze nguva dzose, ugare uchigutswa norudo rwake.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Unosungirweiko, mwanakomana wangu, nomukadzi chifeve? Unombundikirireiko chipfuva chomukadzi womumwe murume?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Nokuti nzira dzomunhu dziri pachena pamberi paJehovha, uye anoongorora nzira dzake dzose.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Zviito zvakaipa zvomunhu akaipa zvichamusunga; tambo dzechivi chake dzichamubata iye kwazvo.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Achafa nokuda kwokushayiwa kuzvibata kwake, atsauswa noupenzi hwake hukuru.