Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Filho meu, atende à minha sabedoria: à minha inteligência inclina o teu ouvido;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Para que conserves os meus avisos e os teus beiços guardem o conhecimento.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Porque os lábios da estranha destilam favos de mel, e o seu paladar é mais macio do que o azeite.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Porém o seu fim é amargoso como o absinto, agudo como a espada de dois fios.
Os seus pés descem à morte: os seus passos pegam no inferno. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Para que não ponderes a vereda da vida, são as suas carreiras variáveis, e não saberás delas.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Agora, pois, filhos, dai-me ouvidos, e não vos desvieis das palavras da minha boca.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Alonga dela o teu caminho, e não chegues à porta da sua casa;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Para que não dês a outros a tua honra, nem os teus anos a cruéis.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Para que não se fartem os estranhos do teu poder, e todos os teus afadigados trabalhos não entrem na casa do estrangeiro,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
E gemas no teu fim, consumindo-se a tua carne e o teu corpo.
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
E digas: Como aborreci a correção! e desprezou o meu coração a repreensão!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
E não escutei a voz dos meus ensinadores, nem a meus mestres inclinei o meu ouvido!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Quase que em todo o mal me achei no meio da congregação e do ajuntamento.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bebe água da tua cisterna, e das correntes do teu poço.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Derramem-se por de fora as tuas fontes, e pelas ruas os ribeiros de águas.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Sejam para ti só, e não para os estranhos contigo.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Seja bendito o teu manancial, e alegra-te da mulher da tua mocidade.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Como serva amorosa, e gazela graciosa, os seus peitos te saciarão em todo o tempo: e pelo seu amor sejas atraído perpetuamente.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
E porque, filho meu, andarias atraído pela estranha, e abraçarias o seio da estrangeira?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Porque os caminhos do homem estão perante os olhos do Senhor, e ele pesa todas as suas carreiras.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Quanto ao ímpio, as suas iniquidades o prenderão, e com as cordas do seu pecado será detido.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Ele morrerá, porque sem correção andou, e pelo excesso da sua loucura andará errado.
