Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Min sønn! Akt på min visdom, bøi ditt øre til min forstand,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
så du kan gjemme kloke råd og dine leber bevare kunnskap!
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For en fremmed kvinnes leber drypper av honning, og glattere enn olje er hennes tunge;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
men til sist er hun besk som malurt, hvass som et tveegget sverd.
Hennes føtter går nedover til døden; hennes skritt fører like til dødsriket. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
På livets sti vil hun ikke vandre; hennes veier går hit og dit, uten at hun vet det.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Så hør nu på mig, mine barn, og vik ikke fra min munns ord!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
La din vei være langt fra henne, og kom ikke nær til døren på hennes hus,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
forat du ikke skal gi andre din pryd og en grusom herre dine år,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
forat ikke fremmede skal mettes av din eiendom, og frukten av din møie komme i en annen manns hus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
så du må stønne i din siste stund, når din kropp og ditt kjøtt tæres bort,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Og du må si: Hvorledes har jeg kunnet hate tukt, og hvorledes har mitt hjerte kunnet forakte tilrettevisning,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
så jeg ikke hørte på dem som lærte mig, og ikke bøide mitt øre til dem som veiledet mig!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Nær var jeg kommet i den største ulykke midt i forsamlingen og menigheten.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drikk av din egen brønn, drikk rinnende vann av din egen kilde!
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Skulde vel dine kilder strømme ut på gaten, dine bekker på torvene?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
La dem være for dig alene og ikke for fremmede sammen med dig!
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Din kilde være velsignet, gled dig i din ungdoms hustru!
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Den elskelige hind og den yndefulle stengjet! Hennes barm kvege dig til enhver tid, av hennes kjærlighet være du alltid drukken!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Hvorfor, min sønn, skulde du da være drukken av attrå efter en annen manns hustru og favne en fremmed kvinnes barm?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For en manns veier ligger åpne for Herrens øine, og Herren jevner alle hans stier.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Den ugudelige fanges i sine egne misgjerninger, og han holdes fast i sin egen synds snarer.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Han må dø, fordi han ikke lot sig tukte, og for sin store dårskaps skyld tumler han og faller.
