< Példabeszédek 5 >

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mans bērns, ņem vērā manu gudrību, griez savu ausi pie manas mācības,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Ka tu sargi apdomību, un tavas lūpas glabā atzīšanu.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Jo svešas sievas lūpas pil kā tīrs medus, un viņas mute ir glumāka nekā eļļa;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Bet gals tai ir rūgts kā vērmeles, un ass kā abējās pusēs griezīgs zobens.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
Viņas kājas nokāpj nāvē, viņas soļi aizsniedz elli; (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Lai neapdomā dzīvības ceļus, viņas pēdas grozās, ka nezin kur.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Nu tad, bērni, klausiet man un neatkāpjaties no manas mutes vārdiem.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Lai tavs ceļš paliek tālu no viņas, un nenāc tuvu pie viņas nama durvīm,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Ka tu nedod svešām savu jaunības spēku un savus gadus tam briesmīgam,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Ka sveši nepieēdās no tava spēka, un tavs grūtais pūliņš nenāk svešā namā,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Un tev pēcgalā nav jānopūšas, kad tava āda un miesa diltin nodilusi,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Un tev nav jāsaka: „Ak, kā es esmu nīdējis pamācīšanu, un mana sirds smējusies par rāšanu,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Un neesmu klausījis sava pamācītāja balsi, un savu ausi neesmu griezis uz tiem, kas mani mācīja!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Tikko nelaimē vēl neesmu visai(dziļi) iestidzis, pašā draudzes un ļaužu vidū!“
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Dzer ūdeni no savas akas, un tekošu ūdeni no sava avota.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Vai tavi avoti lai iztek laukā, un ūdens upes uz ielām?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Lai tās tev vien pieder, un nevienam svešam līdz ar tevi.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Tavs avots lai ir svētīts, un tu priecājies par savas jaunības sievu.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Ak kāda tā mīlīga, kā stirna, un daiļa, kā kalnu kaza! Pie viņas krūtīm pieglaudies allažiņ un ar viņas mīlestību ielīksmojies vienmēr!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Un kādēļ tu, mans bērns, ar citu gribi jaukties un svešas sievietes krūtis apkampt!
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Jo cilvēka ceļi stāv priekš Tā Kunga acīm, un Tas sver visus viņa soļus.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Bezdievīgo gūstīs viņa paša noziegumi, un ar savu grēku saitēm viņš taps saistīts.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Bez pamācīšanas palicis, viņš nomirs, un savā lielā ģeķībā viņš gāzīsies.

< Példabeszédek 5 >