Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
[Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiæ meæ inclina aurem tuam:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent. Ne attendas fallaciæ mulieris;
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
favus enim distillans labia meretricis, et nitidius oleo guttur ejus:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
novissima autem illius amara quasi absinthium, et acuta quasi gladius biceps.
Pedes ejus descendunt in mortem, et ad inferos gressus illius penetrant. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Per semitam vitæ non ambulant; vagi sunt gressus ejus et investigabiles.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Nunc ergo fili mi, audi me, et ne recedas a verbis oris mei.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Longe fac ab ea viam tuam, et ne appropinques foribus domus ejus.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Ne des alienis honorem tuum, et annos tuos crudeli:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
ne forte implentur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
et gemas in novissimis, quando consumpseris carnes tuas et corpus tuum, et dicas:
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Cur detestatus sum disciplinam, et increpationibus non acquievit cor meum,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
nec audivi vocem docentium me, et magistris non inclinavi aurem meam?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
pene fui in omni malo, in medio ecclesiæ et synagogæ.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bibe aquam de cisterna tua, et fluenta putei tui;
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
deriventur fontes tui foras, et in plateis aquas tuas divide.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Sit vena tua benedicta, et lætare cum muliere adolescentiæ tuæ.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Cerva carissima, et gratissimus hinnulus: ubera ejus inebrient te in omni tempore; in amore ejus delectare jugiter.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Quare seduceris, fili mi, ab aliena, et foveris in sinu alterius?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Respicit Dominus vias hominis, et omnes gressus ejus considerat.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Iniquitates suas capiunt impium, et funibus peccatorum suorum constringitur.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiæ suæ decipietur.]
