< Példabeszédek 5 >

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Ɗana, ka mai da hankali ga hikimata ka saurara da kyau ga kalmomin basirata,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
don ka ci gaba da yin kome daidai leɓunanka za su adana sani.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Gama leɓunan mazinaciya na ɗigan zuma, maganarta tana da sulɓi fiye da mai;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
amma a ƙarshe tana da ɗaci kamar tafashiya, mai ci kamar takobi mai kaifi biyu.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
Ƙafafunta na kaiwa ga mutuwa; sawunta na jagora kai tsaye zuwa kabari. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Ba ta wani tunanin rayuwa; hanyoyinta karkatacce ne, amma ba tă sani ba.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Yanzu fa,’ya’yana, ku saurare ni; kada ku juye daga abin da nake faɗa.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Ku yi nesa da hanyarta, kana ku je kusa da ƙofar gidanta,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
don kada ku ba da ƙarfi mafi kyau ga waɗansu da kuma shekarunku ga wani marar imani,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
don kada baƙi su yi biki a kan dukiyarku wahalarku ta azurta gidan wani mutum dabam.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
A ƙarshen rayuwarku za ku yi ta nishi, sa’ad da namanku da jikinku suka zagwanye.
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Za ku ce, “Me ya sa na ƙi horo! Me ya sa zuciyata ta ƙi gyara!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Ban yi biyayya da malamaina ba ko in saurari masu koyar da ni.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Na zo gab da hallaka gaba ɗaya a tsakiyar dukan taron.”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Ku sha ruwa daga tankinku, ruwa mai gudu daga rijiyarku.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
In maɓulɓulanku suka cika suna malala har waje, rafuffukan ruwanku a dandalin jama’a?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Bari su zama naka kaɗai, don kada ka raba da baƙi.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Bari maɓulɓulanka ya zama mai albarka, bari kuma ka yi farin ciki da matar ƙuruciyarka.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Ƙaunatacciyar mariri, barewa mai kyan gani, bari mamanta su ishe ka kullum, bari ƙaunarta ta ɗauke hankalinka kullum.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Ɗana, me ya sa za ka bari mazinaciya ta ɗauke maka hankali? Don me za ka rungume matar wani?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Gama hanyar mutum a bayyane take a gaban Ubangiji, yana kuma lura da dukan hanyoyinsa.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Ayyukan mugunta na mugun mutum tarko ne gare shi; igiyoyin zunubinsa za su daure shi kankan.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Zai mutu saboda rashin ɗa’a yawan wawancinsa zai sa yă kauce.

< Példabeszédek 5 >