Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mein Sohn, merke auf meine Weisheit und neige dein Ohr meiner Belehrung zu;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
daß du Vorsicht übest und deine Lippen Erkenntnis bewahren.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Denn von Honig triefen die Lippen der Fremden, und glätter als Öl ist ihr Gaumen;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
aber zuletzt ist sie bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidig Schwert;
ihre Füße laufen zum Tod, ihre Schritte streben dem Totenreich zu; (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
den Pfad des Lebens erwägt sie nicht einmal; sie geht eine unsichere Bahn, die sie selbst nicht kennt.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Und nun, ihr Söhne, höret mir zu und weichet nicht von den Reden meines Mundes!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Bleibe fern von dem Weg, der zu ihr führt, und nähere dich nicht der Tür ihres Hauses!
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Daß du nicht Fremden deine Ehre opferst und deine Jahre dem Grausamen;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
daß sich nicht Fremde von deinem Vermögen sättigen und du dich nicht abmühen müssest für eines andern Haus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
also daß, wenn dir dann Leib und Fleisch hinschwindet, du zuletzt seufzen und sagen müssest:
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Warum habe ich doch die Zucht gehaßt, warum hat mein Herz die Zurechtweisung verachtet?
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Ich habe nicht gehört auf die Stimme meiner Lehrer und meinen Lehrmeistern kein Gehör geschenkt!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Fast wäre ich gänzlich ins Unglück geraten, inmitten der Versammlung und der Gemeinde!
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Trinke Wasser aus deinem Born und Ströme aus deinem Brunnen!
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Sollen deine Quellen sich auf die Straße ergießen, deine Wasserbäche auf die Plätze?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Sie sollen dir allein gehören und keinem Fremden neben dir!
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Dein Born sei gesegnet, und freue dich des Weibes deiner Jugend!
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Die liebliche Hindin, die anmutige Gemse, möge dich ihr Busen allezeit ergötzen, mögest du dich an ihrer Liebe stets berauschen!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Warum aber, mein Sohn, wolltest du dich an einer andern vergehen und den Busen einer Fremden umarmen?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Denn eines jeglichen Wege liegen klar vor den Augen des HERRN, und er achtet auf alle seine Pfade!
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Den Gottlosen nehmen seine eigenen Missetaten gefangen, und von den Stricken seiner Sünde wird er festgehalten.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Er stirbt an Zuchtlosigkeit, und infolge seiner großen Torheit taumelt er dahin.
