Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mein Kind, merke auf meine Weisheit; neige dein Ohr zu meiner Lehre,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
daß du bewahrest guten Rat und dein Mund wisse Unterschied zu halten.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Denn die Lippen der Hure sind süß wie Honigseim, und ihre Kehle ist glätter als Öl,
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
aber hernach bitter wie Wermut und scharf wie ein zweischneidiges Schwert.
Ihre Füße laufen zum Tod hinunter; ihre Gänge führen ins Grab. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Sie geht nicht stracks auf dem Wege des Lebens; unstet sind ihre Tritte, daß sie nicht weiß, wo sie geht.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
So gehorchet mir nun, meine Kinder, und weichet nicht von der Rede meines Mundes.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Laß deine Wege ferne von ihr sein, und nahe nicht zur Tür ihres Hauses,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
daß du nicht den Fremden gebest deine Ehre und deine Jahre dem Grausamen;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
daß sich nicht Fremde von deinem Vermögen sättigen und deine Arbeit nicht sei in eines andern Haus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
und müssest hernach seufzen, wenn du Leib und Gut verzehrt hast,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
und sprechen: “Ach, wie habe ich die Zucht gehaßt und wie hat mein Herz die Strafe verschmäht!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
wie habe ich nicht gehorcht der Stimme meiner Lehrer und mein Ohr nicht geneigt zu denen, die mich lehrten!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Ich bin schier in alles Unglück gekommen vor allen Leuten und allem Volk.”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Trink Wasser aus deiner Grube und Flüsse aus deinem Brunnen.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Laß deine Brunnen herausfließen und die Wasserbäche auf die Gassen.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Habe du aber sie allein, und kein Fremder mit dir.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Dein Born sei gesegnet, und freue dich des Weibes deiner Jugend.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Sie ist lieblich wie die Hinde und holdselig wie ein Reh. Laß dich ihre Liebe allezeit sättigen und ergötze dich allewege in ihrer Liebe.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Mein Kind, warum willst du dich an der Fremden ergötzen und herzest eine andere?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Denn jedermanns Wege sind offen vor dem HERRN, und er mißt alle ihre Gänge.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Die Missetat des Gottlosen wird ihn fangen, und er wird mit dem Strick seiner Sünde gehalten werden.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Er wird sterben, darum daß er sich nicht will ziehen lassen; und um seiner großen Torheit willen wird's ihm nicht wohl gehen.
