Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mon fils, sois attentif à ma sagesse, et à ma prudence incline ton oreille,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Afin que tu veilles sur tes pensées, et que tes lèvres conservent la discipline. Prends garde à l’artifice fallacieux de la femme;
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Car c’est un rayon distillant le miel, que les lèvres d’une prostituée, et plus brillant que l’huile est son gosier;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mais ses derniers moments sont amers comme l’absinthe, et perçants comme un glaive à deux tranchants.
Ses pieds descendent à la mort, et jusqu’aux enfers ses pas pénètrent. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Ils ne marchent point par le sentier de la vie: ses pas sont incertains, et on ne peut les découvrir.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Maintenant donc, mon fils, écoute-moi, et ne t’écarte pas des paroles de ma bouche.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Eloigne d’elle ta voie, et ne t’approche pas de la porte de sa maison.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Ne donne pas à des étrangers ton honneur, et tes années à un cruel vengeur,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
De peur que des étrangers ne soient comblés de tes biens, et que tes travaux n’aillent dans la maison d’un autre,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Et que tu ne gémisses à la fin, quand tu auras consumé tes chairs et ton corps; et que tu ne dises:
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
D’où vient que j’ai déteste la discipline, et qu’aux remontrances n’a pas acquiescé mon cœur,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Et que je n’ai pas écouté la voix de ceux qui m’instruisaient, et qu’à mes maîtres je n’ai pas incliné mon oreille?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
J’ai été presque dans toute sorte de maux au milieu de l’assemblée et de la réunion.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bois de l’eau de ta citerne, et de l’eau vive de ton puits:
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Que les cours de tes fontaines soient dirigés au dehors; et dans les rues partage tes eaux.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Possède-les seul, et que des étrangers n’y aient point de part avec toi.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Que ta source soit bénie; et réjouis-toi avec la femme de ta jeunesse;
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Qu’elle te soit une biche très chère, un très agréable faon; que ses charmes t’enivrent en tout temps; et que dans son amour soit toujours ta joie.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Pourquoi, mon fils, seras-tu séduit par une étrangère, et reposeras-tu dans le sein d’une autre?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Le Seigneur regarde les voies de l’homme, et il considère tous ses pas.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Ses iniquités saisissent l’impie, et par les liens de ses propres péchés, il est enchaîné.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Il mourra, parce qu’il n’a pas eu de discipline, et c’est par l’excès de sa folie qu’il sera trompé.
