Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mon fils, sois attentif à ma sagesse, incline ton oreille à mon intelligence;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Afin que tu gardes mes avis, et que tes lèvres conservent la science.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Car les lèvres de l'étrangère distillent des rayons de miel, et son palais est plus doux que l'huile.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mais ce qui en provient est amer comme de l'absinthe, et aigu comme une épée à deux tranchants.
Ses pieds descendent à la mort, ses démarches aboutissent au sépulcre. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Afin que tu ne balances point le chemin de la vie; ses chemins en sont écartés, tu ne le connaîtras point.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Maintenant donc, enfants, écoutez-moi, et ne vous détournez point des paroles de ma bouche.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Eloigne ton chemin de la femme étrangère, et n'approche point de l'entrée de sa maison.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
De peur que tu ne donnes ton honneur à d'autres, et tes ans au cruel.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
De peur que les étrangers ne se rassasient de tes facultés, et que le fruit de ton travail ne soit en la maison du forain;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Et que tu ne rugisses quand tu seras près de ta fin, quand ta chair et ton corps seront consumés;
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Et que tu ne dises: Comment ai-je haï l'instruction, et comment mon cœur a-t-il dédaigné les répréhensions?
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Et comment n'ai-je point obéi à la voix de ceux qui m'instruisaient, et n'ai-je point incliné mon oreille à ceux qui m'enseignaient?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Peu s'en est fallu que je n'aie été dans toute sorte de mal, au milieu de la congrégation et de l'assemblée.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bois des eaux de ta citerne, et des ruisseaux du milieu de ton puits;
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Que tes fontaines se répandent dehors, et les ruisseaux d'eau par les rues;
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Qu'elles soient à toi seul, et non aux étrangers avec toi.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Que ta source soit bénie, et réjouis-toi de la femme de ta jeunesse,
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
[Comme] d'une biche aimable, et d'une chevrette gracieuse; que ses mamelles te rassasient en tout temps, et sois continuellement épris de son amour;
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Et pourquoi, mon fils, irais-tu errant après l'étrangère, et embrasserais-tu le sein de la foraine?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Vu que les voies de l'homme sont devant les yeux de l'Eternel, et qu'il pèse toutes ses voies.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Les iniquités du méchant l'attraperont, et il sera retenu par les cordes de son péché.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Il mourra faute d'instruction, et il ira errant par la grandeur de sa folie.
