Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mon fils, sois attentif à ma sagesse, et prête l’oreille à mon intelligence,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
afin que tu conserves la réflexion, et que tes lèvres gardent la science.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Car les lèvres de l’étrangère distillent le miel, et son palais est plus doux que l’huile.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mais à la fin elle est amère comme l’absinthe, aiguë comme un glaive à deux tranchants.
Ses pieds descendent vers la mort, ses pas vont droit au schéol. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Elle ne considère pas le chemin de la vie, ses pas s’en vont incertains elle ne sait où.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, et ne vous écartez pas des paroles de ma bouche.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Eloigne d’auprès d’elle ton chemin, ne t’approche pas de la porte de sa maison,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
de peur que tu ne livres à d’autres la fleur de ta jeunesse, et tes années au tyran cruel;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
de peur que des étrangers ne se rassasient de tes biens, et que le fruit de ton travail ne passe dans la maison d’autrui;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
de peur que tu ne gémisses à la fin, quand ta chair et ton corps seront consumés,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
et que tu ne dises: Comment donc ai-je pu haïr la correction, et comment mon cœur a-t-il dédaigné la réprimande?
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Comment ai-je pu ne pas écouter la voix de mes maîtres, ne pas prêter l’oreille à ceux qui m’instruisaient?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
J’ai failli en venir au comble du malheur, au milieu du peuple et de l’assemblée.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Bois l’eau de ta citerne, les ruisseaux qui sortent de ton puits.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Que tes sources se répandent au dehors, que tes ruisseaux coulent sur les places publiques!
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Qu’ils soient pour toi seul, et non pour des étrangers avec toi!
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Que ta source soit bénie, et mets ta joie dans la femme de ta jeunesse.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Biche charmante, gracieuse gazelle, — que ses charmes t’enivrent en tout temps, sois toujours épris de son amour!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Pourquoi, mon fils, t’éprendrais-tu d’une étrangère, et embrasserais-tu le sein d’une inconnue?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Car devant les yeux de Yahweh sont les voies de l’homme, il considère tous ses sentiers.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Le méchant est pris dans ses propres iniquités, il est saisi par les liens de son péché.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Il mourra faute de correction, il sera trompé par l’excès de sa folie.
