Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, to my wisdom, attend, and, to mine understanding, incline thou thine ear:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou mayest preserve discretion, —and, as for knowledge, that thy lips may guard it.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For, with sweet droppings, drip the lips of her that is a stranger, and, smoother than oil, is her mouth;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But, the latter end of her, is bitter as wormwood, sharp, as a two-edged sword!
Her feet, are going down to death, —on hades, will her steps take firm hold. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Lest, the path of life, she should ponder, her tracks have wandered she knoweth not [whither].
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Now, therefore, ye sons, hearken unto me, and do not turn away from the sayings of my mouth.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Keep far from her thy way, and do not go near the opening of her house:
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Lest thou give, to other men, thy vigour, and thy years, to him that is cruel:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Lest strange men, be well fed, by thy strength, and, thy toils, be in the house of the alien.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
So shalt thou grieve in thy latter end, in the failing of thy flesh and of thy healthy condition;
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And thou shalt say—How I hated correction! and, reproof, my heart disdained;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Neither hearkened I to the voice of my teachers, nor, to my instructors, inclined I mine ear:
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Soon was I in all evil, in the midst of convocation and assembly.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink thou water out of thine own cistern, and flowing streams out of the midst of thine own well.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let not thy fountains, flow over, abroad, in the streets, dividings of waters:
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Let them be for thyself, alone, and not for strangers with thee.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let thy well-spring be blessed, —and get thy joy from the wife of thy youth: —
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
A loving hind! a graceful doe! let, her bosom, content thee at all times, and, in her love, mayst thou stray evermore.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Wherefore, then, shouldst thou stray, my son, with a strange woman? or embrace the bosom of a woman unknown?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For, before the eyes of Yahweh, are the ways of a man, —and, all his tracks, doth he consider:
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His own iniquities, shall entrap him with the lawless, and, by the cords of his own sin, shall he be seized.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He, shall die, for lack of discipline, and, by the abounding of his perversity, shall he be lost.
