Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, attend to my wisdom. And bow thine ear to my understanding;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou mayest keep discretion, And that thy lips may preserve knowledge!
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Truly, the lips of a strange woman drop honey, And her mouth is smoother than oil;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But her end is bitter as wormwood, Sharp as a two-edged sword.
Her feet go down to death; Her steps lay hold of the under-world. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
That she may not ponder the way of life, Her paths waver when she heedeth it not.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Hear me now, therefore, O children! And turn not away from the words of my mouth!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Remove thy way far from her. And come not nigh the door of her house:
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Lest thou give thy bloom to others, And thy years to a cruel one;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Lest strangers be filled with thy wealth, And thine earnings be in the house of an alien;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And lest thou mourn in thy latter end. When thy flesh and thy body are consumed,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And say, “How have I hated instruction! And how hath my heart despised reproof!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I have not obeyed the voice of my teachers, Nor inclined mine ear to my instructors;
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I have well-nigh fallen into utter misery; In the midst of the congregation and the assembly.”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink water out of thine own cistern. And running water out of thine own well:
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
So shall thy fountains overflow in the streets, In the wide streets, as streams of water;
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
They shall belong to thee alone, And not to strangers with thee;
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
And thy fountain shall be blessed, Yea, thou shalt have joy in the wife of thy youth.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
A lovely hind, a graceful doe, Her breasts shall satisfy thee at all times, And thou shalt be always ravished with her love.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Why, then, my son, wilt thou be ravished with a wanton, And embrace the bosom of a stranger?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For the ways of man are before the eyes of the LORD, And he weigheth well all his paths.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His own iniquities shall ensnare the wicked; Yea, he shall be held fast by the cords of his own sins.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He shall die for want of instruction; Yea, through the greatness of his folly he shall stagger.
