< Példabeszédek 5 >
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
[My] son, attend to my wisdom, and apply your ear to my words;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
that you may keep good understanding, and the discretion of my lips gives you a charge. Give no heed to a worthless woman;
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
for honey drops from the lips of a harlot, who for a season pleases your palate:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
but afterwards you will find her more bitter than gall, and sharper than a two-edged sword.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
For the feet of folly lead those who deal with her down to the grave with death; and her steps are not established. (Sheol )
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
For she goes not upon the paths of life; but her ways are slippery, and not easily known.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Now then, [my] son, hear me, and make not my words of none effect.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Remove your way far from her; draw not near to the doors of her house:
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
lest you give away your life to others, and your substance to the merciless:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
lest strangers be filled with your strength, and your labors come into the houses of strangers;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And you repent at last, when the flesh of your body is consumed,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
and you shall say, How have I hated instruction, and my heart avoided reproofs!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I heard not the voice of him that instructed me, and taught me, neither did I apply mine ear.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I was almost in all evil in the midst of the congregation and assembly.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink waters out of your own vessels, and out of your own springing wells.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let not waters out of your fountain be spilt by you, but let your waters go into your streets.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Let them be only your own, and let no stranger partake with you.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let your fountain of water be [truly] your own; and rejoice with the wife of your youth.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Let [your] loving hart and your graceful colt company with you, and let her be considered your own, and be with you at all times; for ravished with her love you shall be greatly increased.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Be not intimate with a strange woman, neither fold yourself in the arms of a woman not your own.
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For the ways of a man are before the eyes of God, and he looks on all his paths.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Iniquities ensnare a man, and every one is bound in the chains of his own sins.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Such a man dies with the uninstructed; and he is cast forth from the abundance of his own substance, and has perished through folly.