Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, attend unto my wisdom, and bow thine ear to my understanding:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou mayest regard discretion, and that thy lips may keep knowledge.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For the lips of a strange woman drop as an honeycomb, and her mouth is smoother than oil:
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But her end is bitter as wormwood, sharp as a twoedged sword.
Her feet go down to death; her steps take hold on hell. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Lest thou shouldest ponder the path of life, her ways are moveable, that thou canst not know them.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Hear me now therefore, O ye children, and depart not from the words of my mouth.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house:
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Lest thou give thine honour unto others, and thy years unto the cruel:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Lest strangers be filled with thy wealth; and thy labours be in the house of a stranger;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And thou mourn at the last, when thy flesh and thy body are consumed,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And say, How have I hated instruction, and my heart despised reproof;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
And have not obeyed the voice of my teachers, nor inclined mine ear to them that instructed me!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I was almost in all evil in the midst of the congregation and assembly.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let thy fountains be dispersed abroad, and rivers of waters in the streets.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Let them be only thine own, and not strangers’ with thee.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let thy fountain be blessed: and rejoice with the wife of thy youth.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Let her be as the loving hind and pleasant roe; let her breasts satisfy thee at all times; and be thou ravished always with her love.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
And why wilt thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of a stranger?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For the ways of man are before the eyes of Yhwh, and he pondereth all his goings.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His own iniquities shall take the wicked himself, and he shall be holden with the cords of his sins.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He shall die without instruction; and in the greatness of his folly he shall go astray.
