< Példabeszédek 5 >
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, attend unto my wisdom; incline thine ear to my understanding;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou mayest preserve discretion, and that thy lips may keep knowledge.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For the lips of a strange woman drop honey, and her mouth is smoother than oil;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But her end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
Her feet go down to death; her steps take hold on the nether-world; (Sheol )
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Lest she should walk the even path of life, her ways wander, but she knoweth it not.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Now therefore, O ye children, hearken unto me, and depart not from the words of my mouth.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Lest thou give thy vigour unto others, and thy years unto the cruel;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Lest strangers be filled with thy strength, and thy labours be in the house of an alien;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And thou moan, when thine end cometh, when thy flesh and thy body are consumed,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And say: 'How have I hated instruction, and my heart despised reproof;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Neither have I hearkened to the voice of my teachers, nor inclined mine ear to them that instructed me!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I was well nigh in all evil in the midst of the congregation and assembly.'
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let thy springs be dispersed abroad, and courses of water in the streets.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Let them be only thine own, and not strangers' with thee.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let thy fountain be blessed; and have joy of the wife of thy youth.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
A lovely hind and a graceful doe, let her breasts satisfy thee at all times; with her love be thou ravished always.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Why then wilt thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of an alien?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For the ways of man are before the eyes of the LORD, and He maketh even all his paths.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His own iniquities shall ensnare the wicked, and he shall be holden with the cords of his sin.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He shall die for lack of instruction; and in the greatness of his folly he shall reel.