Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My sonne, hearken vnto my wisedome, and incline thine eare vnto my knowledge.
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou maiest regarde counsell, and thy lippes obserue knowledge.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For the lippes of a strange woman drop as an honie combe, and her mouth is more soft then oyle.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But the end of her is bitter as wormewood, and sharpe as a two edged sworde.
Her feete goe downe to death, and her steps take holde on hell. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
She weigheth not the way of life: her paths are moueable: thou canst not knowe them.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Heare yee me nowe therefore, O children, and depart not from the wordes of my mouth.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Keepe thy way farre from her, and come not neere the doore of her house,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Least thou giue thine honor vnto others, and thy yeeres to the cruell:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Least the stranger should be silled with thy strength, and thy labours bee in the house of a stranger,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And thou mourne at thine end, (when thou hast consumed thy flesh and thy bodie)
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And say, How haue I hated instruction, and mine heart despised correction!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
And haue not obeied the voyce of them that taught mee, nor enclined mine eare to them that instructed me!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I was almost brought into all euil in ye mids of the Congregation and assemblie.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drinke the water of thy cisterne, and of the riuers out of the middes of thine owne well.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let thy fountaines flow foorth, and the riuers of waters in the streetes.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
But let them bee thine, euen thine onely, and not the strangers with thee.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let thy fountaine be blessed, and reioyce with the wife of thy youth.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Let her be as the louing hinde and pleasant roe: let her brests satisfie thee at all times, and delite in her loue continually.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
For why shouldest thou delite, my sonne, in a strange woman, or embrace the bosome of a stranger?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For the waies of man are before the eyes of the Lord, and he pondereth all his pathes.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His owne iniquities shall take the wicked himselfe, and he shall be holden with the cordes of his owne sinne.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Hee shall die for fault of instruction, and shall goe astray through his great follie.
