Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, attend to my wisdom, and incline thy ear to my prudence.
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
That thou mayst keep thoughts, and thy lips may preserve instruction. Mind not the deceit of a woman.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For the lips of a harlot are like a honeycomb dropping, and her throat is smoother than oil.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But her end is bitter as wormwood, and sharp as a two-edged sword.
Her feet go down into death, and her steps go in as far as hell. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
They walk not by the path of life, her steps are wandering, and unaccountable.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Now therefore, my son, hear me, and depart not from the words of my mouth.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Remove thy way far from her, and come not nigh the doors of her house.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Give not thy honour to strangers, and thy years to the cruel.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Lest strangers be filled with thy strength, and thy labours be in another man’s house,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And thou mourn it the last, when thou shalt have spent thy flesh and thy body, and say:
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Why have I hated instruction, and my heart consented not to reproof,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
And have not heard the voice of them that taught me, and have not inclined my ear to masters?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I have almost been in all evil, in the midst of the church and of the congregation.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drink water out of thy own cistern, and the streams of thy own well:
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let thy fountains be conveyed abroad, and in the streets divide thy waters.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Keep them to thyself alone, neither let strangers be partakers with thee.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let thy vein be blessed, and rejoice with the wife of thy youth:
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Let her be thy dearest hind, and most agreeable fawn: let her breasts inebriate thee at all times; he thou delighted continually with her love.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Why art thou seduced, my son, by a strange woman, and art cherished in the bosom of another?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
The Lord beholdeth the ways of man, and considereth all his steps.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
His own iniquities catch the wicked, and he is fast bound with the ropes of his own sins.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He shall die, because he hath not received instruction, and in the multitude of his folly he shall be deceived.
