Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
My son, give attention to my wisdom; let your ear be turned to my teaching:
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
So that you may be ruled by a wise purpose, and your lips may keep knowledge.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
For honey is dropping from the lips of the strange woman, and her mouth is smoother than oil;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
But her end is bitter as wormwood, and sharp as a two-edged sword;
Her feet go down to death, and her steps to the underworld; (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
She never keeps her mind on the road of life; her ways are uncertain, she has no knowledge.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Give ear to me then, my sons, and do not put away my words from you.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Go far away from her, do not come near the door of her house;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
For fear that you may give your honour to others, and your wealth to strange men:
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
And strange men may be full of your wealth, and the fruit of your work go to the house of others;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
And you will be full of grief at the end of your life, when your flesh and your body are wasted;
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
And you will say, How was teaching hated by me, and my heart put no value on training;
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I did not give attention to the voice of my teachers, my ear was not turned to those who were guiding me!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I was in almost all evil in the company of the people.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Let water from your store and not that of others be your drink, and running water from your fountain.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Let not your springs be flowing in the streets, or your streams of water in the open places.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Let them be for yourself only, not for other men with you.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Let blessing be on your fountain; have joy in the wife of your early years.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
As a loving hind and a gentle doe, let her breasts ever give you rapture; let your passion at all times be moved by her love.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Why let yourself, my son, go out of the way with a strange woman, and take another woman in your arms?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
For a man's ways are before the eyes of the Lord, and he puts all his goings in the scales.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
The evil-doer will be taken in the net of his crimes, and prisoned in the cords of his sin.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
He will come to his end for need of teaching; he is so foolish that he will go wandering from the right way.
