< Példabeszédek 5 >
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mærk dig, min Søn, min Visdom, bøj til min Indsigt dit Øre,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
at Kløgt maa vaage øver dig, Læbernes Kundskab vare paa dig.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Thi af Honning drypper den fremmedes Læber, glattere end Olie er hendes Gane;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
men til sidst er hun besk som Malurt, hvas som tveægget Sværd;
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
hendes Fødder styrer nedad mod Døden, til Dødsriget stunder hendes Fjed; (Sheol )
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
hun følger ej Livets Vej, hendes Spor er bugtet, hun ved det ikke.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Hør mig da nu, min Søn, vig ikke fra min Munds Ord!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Lad din Vej være langt fra hende, kom ej hendes Husdør nær,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
at du ikke maa give andre din Ære, en grusom Mand dine Aar.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
at ikke dit Gods skal mætte fremmede, din Vinding ende i Andenmands Hus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
saa du gribes af Anger til sidst, naar dit Kød og Huld svinder hen,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
og du siger: »Ak, at jeg hadede Tugt, at mit Hjerte lod haant om Revselse,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
saa jeg ikke lød mine Læreres Røst, ej bøjed mit Øre til dem, som lærte mig!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Nær var jeg kommet i alskens Ulykke midt i Forsamling og Menighed!«
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drik Vand af din egen Cisterne og rindende Vand af din Brønd;
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
lad ej dine Kilder flyde paa Gaden, ej dine Bække paa Torvene!
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Dig skal de tilhøre, dig alene, ingen fremmed ved Siden af dig!
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Velsignet være dit Væld, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
den elskelige Hind, den yndige Gazel; hendes Elskov fryde dig stedse, berus dig altid i hendes Kærlighed!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Hvi beruser du dig, min Søn, i en fremmed og tager en andens Hustru i Favn?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Thi for HERRENS Øjne er Menneskets Veje, grant følger han alle dets Spor;
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
den gudløse fanges af egen Brøde og holdes fast i Syndens Reb;
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
han dør af Mangel paa Tugt, gaar til ved sin store Daarskab.