Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Min Søn! giv Agt paa min Visdom; bøj dit Øre til min Indsigt;
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
at du maa gemme kloge Raad, og at dine Læber maa bevare Kundskab.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Thi med Honning dryppe den fremmede Kvindes Læber, og glattere end Olie er hendes Gane.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Men paa det sidste er hun besk som Malurt, hvas som et tveægget Sværd.
Hendes Fødder gaa nedad til Døden, hendes Skridt stunde imod Dødsriget. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
For at hun ikke skal tænke over Livets Sti, ere hendes Veje ustadige, uden at hun ved det.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Saa hører mig nu, I Børn! og viger ikke fra min Munds Ord.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Lad din Vej være langt fra hende, og nærm dig ikke Døren til hendes Hus,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
at du ikke skal give andre din Ære og en grusom Herre dine Aar;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
at fremmede ikke skulle mættes af din Formue, og alt, hvad du har arbejdet for, komme i anden Mands Hus;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
saa at du skal hyle; paa det sidste, naar dit Kød og dit Huld tæres hen,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
og sige: Hvorledes har jeg dog kunnet hade Undervisning og mit Hjerte kunnet foragte Revselse?
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
saa at jeg ikke hørte paa mine Læbers Røst, ej heller bøjede mit Øre til dem, som underviste mig.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Nær var jeg kommen i al Ulykke midt i Forsamlingen og Menigheden.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Drik Vand af din egen Brønd og frisk Vand af din egen Kilde!
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Skulde vel dine Kilder flyde udenfor, dine Vandbække ud paa Gaderne?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Lad dem høre dig til, dig alene, og ikke de fremmede tillige med dig.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Din Kilde være velsignet, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
en elskelig Hind og en yndig Stenged; hendes Barm beruse dig stedse, i hendes Kærlighed sværme du alle Tider.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Hvorfor vil du, min Søn! sværme for en fremmed Kvinde og favne en anden Kvindes Barm?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Thi en Mands Veje ere for Herrens Øjne, og han vejer alle hans Skridt.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Den ugudeliges Misgerninger skulle gribe ham selv, og han skal holdes fast i sin Synds Snorer.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Han skal dø, fordi han ikke vilde lade sig undervise, og han skal tumle om for sin Daarligheds Skyld.
