Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Synu můj, pozoruj moudrosti mé, k opatrnosti mé nakloň ucha svého,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Abys ostříhal prozřetelnosti, a rtové tvoji šetřili umění.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Nebo rtové cizí ženy strdí tekou, a měkčejší nad olej ústa její.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Poslední pak věci její hořké jsou jako pelyněk, ostré jako meč na obě straně ostrý.
Nohy její sstupují k smrti, krokové její hrob uchvacují. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Stezku života snad bys zvážiti chtěl? Vrtkéť jsou cesty její, neseznáš.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Protož, synové, poslechněte mne, a neodstupujte od řečí úst mých.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Vzdal od ní cestu svou, a nepřibližuj se ke dveřím domu jejího,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Abys snad nedal jiným slávy své, a let svých ukrutnému,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Aby se nenasytili cizí úsilím tvým, a práce tvá nezůstala v domě cizím.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
I řval bys naposledy, když bys zhubil tělo své a čerstvost svou,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
A řekl bys: Jak jsem nenáviděl cvičení, a domlouváním pohrdalo srdce mé,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
A neposlouchal jsem hlasu vyučujících mne, a k učitelům svým nenaklonil jsem ucha svého!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
O málo, že jsem nevlezl ve všecko zlé u prostřed shromáždění a zástupu.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Pí vodu z čisterny své, a prameny z prostředku vrchoviště svého.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Nechť se rozlévají studnice tvé ven, a potůčkové vod na ulice.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Měj je sám sobě, a ne cizí s tebou.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Budiž požehnaný pramen tvůj, a vesel se z manželky mladosti své.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Laně milostné a srny utěšené; prsy její ať tě opojují všelikého času, v milování jejím kochej se ustavičně.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Nebo proč bys se kochal, synu můj, v cizí, a objímal život postranní,
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Poněvadž před očima Hospodinovýma jsou cesty člověka, a on všecky stezky jeho váží?
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Nepravosti vlastní jímají bezbožníka takového, a v provazích hříchu svého uvázne.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Takovýť umře, proto že nepřijímal cvičení, a ve množství bláznovství svého blouditi bude.
